Szerző: DON MARCELLO

DON MARCELLO — Wed, 14 May 2014 18:14:05 +0000

De nagyon szépen köszönöm a hozzászólást!

Szerző: DON MARCELLO

DON MARCELLO — Wed, 14 May 2014 18:13:36 +0000

Ha egy fél nem artikulálja az akaratát, akkor az nem válik a szerződés részévé. Márpedig, ha nem, akkor nincsen szerződés. Ha nincsen szerződés, akkor a semmi nem lehet hibrid sem.

Szerző: BL

BL — Wed, 14 May 2014 16:17:01 +0000

Amiben még megtévesztették a fogyasztót, az az, hogy a fogyasztó azt hitte, hogy egy átlagos, a megszokottól nem eltérő kölcsönszerződést iratnak vele alá. Itt azonban – a szokásostól eltérően -
i) a bank által nyilvántartott eredeti tőkeösszeg Ft értéke folyamatosan változik a kifizetett kölcsönösszeghez képest (kezdetben 1000 CHF alapján kifizetett 150.000 Ft-os kölcsönösszeg 280.000 Ft-ra nőhet)
ii) a fogyasztóval olyan kockázatot vállaltat fel a bank, amelyet a bank saját maga nem képes megbecsülni (állítólag nem tudja megbecsülni, de valójában a 80-as évekbeli ausztrál Westpac-ügy alapján nagyon jól tudta, hogy ezek a hitelek be fognak dőlni, sőt, a Westpac-ügy irataiból az is kiderül, hogy már dőltek be már a 80-as évek előtt is hasonló hitelek).
Jelen esetben a szerződés létrejöttekor
- az adós kölcsönszerződést kívánt kötni,
- a megkötött szerződés valóságtartalma nem kölcsönszerződés, hanem határidős devizaügylettel kombinált (hibrid) befektetési szerződés, amely kizárólag a bank szerződéses akaratát fejezi ki,
- ez a szerződés olyan rejtett tartalomra is kiterjed, amely az adós előtt a szerződéskötéskor nem volt ismert
- ezzel a rejtett tartalommal az adós a szerződéskötéskor nem lehetett tisztában, mivel a rejtett tartalom csak speciális, FOREX tőzsdézéssel kapcsolatos területen jártas bankszakember számára volt felismerhető,
- ezt a rejtett tartalmat (megfelelő magyarországi gyakorlat hiányában) nem csak az átlagpolgár, hanem még pénzügyi főiskolát vagy közgazdasági egyetemet végzett diplomás sem tudta felismerni,
- a rejtett tartalom szerint ugyanis i) adós kockázata nem a saját teherviselésére korlátozott, hanem korlátlan, ii) szokásos móddal ellentétesen – a visszafizetendő tőkeösszeg Ft értéke szintén korlátlanul emelkedhet, iii) a szokásostól és eltérően a hitel kockázata nem a banké, hanem az adósé iv) a hitelkamatok sem a felvett deviza (CHF) alapkamatához igazodnak (mint feltételezhető lenne), hanem a Bank által tetszőlegesen meghatározottak, v) a szerződés törlesztésnek álcázott határidős devizaügyletet rejt magában vi) a szerződéssel adós tudtán kívül befektetői pozícióba került vii) a szerződéssel az adós valójában arra spekulál, hogy a Ft/CHF árfolyam hosszú távon stabil marad vagy növekszik, anélkül, hogy lényeges ezzel ellentétes irányú árfolyammozgás következne be a szerződés fennállása alatt viii) Bank ún. „szintetikus deviza” használatát célozta meg a kölcsönszerződés teljesítése folyamán, amelynek nem hogy a működéséről vagy a képzéséről, de még a létezéséről sem volt adósnak fogalma, hiszen a „szintetikus deviza” úgy viszonyul a valós devizához, mint egy kivetített hologram a valós tárgyhoz,
- adósnak kölcsön felvétele volt a célja alacsony kamatfizetés mellett: így ha tudomása lett volna a fentiekről, és arról, hogy ezáltal a visszafizetendő összeg lényegesen meghaladja az eredeti tőkeösszeget + 5 %-os THM-et, akkor nem kötötte volna meg a szerződést.

Hozzászólás: Orvosság banki áfium ellen

Szerző: DON MARCELLO

Szerző: DON MARCELLO

Szerző: BL