Ebben a roppant fagyos, borús időben nem lehetett jobb ötletünk, hogy felkeressük ismét azt az éttermet, melyet a Balaton északi részén mostanában a leginkább megkedveltünk: Várvölgy településen a Szent Domonkos fogadót.

 

Az étterem valahogy intenzíven felfelé lóg ki a környezetéből, mert a vidék igen erősen elhanyagolt benyomást kelt. Nem tudom, hogy ennek pusztán az egzisztenciális problémák, vagy egyéb emberi körülmények az okozói, ám akkor is meglepetésként hat belépni a vidékiesen elegáns, roppant tiszta, kifejezetten barátságos épületbe.

 

Ma egy óra felé rajtunk kívül senki nem volt, így csöndben, nyugodtan, a kandallóban ropogó tűz melege mellett fogyaszthattuk el igen kellemes ebédünket.

 

Ugyanaz a pincérlány fogadott minket, mint legutóbb, akivel szemben kifogásunk nem nagyon lehet, ámbátor érthetetlen, ha az ételek összeállítására, különlegességére kérdezünk rá, akkor gyakorlatilag semmilyen információval nem tud szolgálni. Sajnos, igen felkapott fővárosi éttermekben is megfigyelhető, hogy a személyzet nem mutat érdeklődést az ételek és italok iránt, így az gasztronómiai élmény eléggé elveszik az első pillanatban, hiszen a hely szentsége kérdőjeleződik meg.

 

Ma mindketten csontlevest kértünk, mely korrekt volt, nem kell róla különösebben szót ejteni, hiszen csak bemelegítette a gyomrot. Ám a legutóbb fogyasztott vad raguleves annál inkább emlékezetünkbe vésődött. A besűrűsödött, igen gazdagon – főleg kaporral – fűszerezett levest leginkább főételként kell elképzelni, mert ha az embernek nagyobb a szeme, mint a szája, akkor könnyen indokolatlanul degeszre eheti magát. Ha mindenáron ki szándékozik próbálni valaki egy főfogást is, akkor ajánlom, csak egy fél adaggal kérjen a remekműből.

 

 

Ma a főétel a hagymás rostélyos volt, mely annyiban különbözött a megszokottól, hogy a gondosan pácolt és megsütött húsra a séf mustáros mártást készítette, és azt hintette meg a sült hagymával. Egyetlen érthetetlen dolog a mélyfagyasztott, bolti hasábburgonya alkalmazása, mely kicsit visszarántott a rideg valóságba.

 

Legutóbb szarvassült vadasan, vackorral, illetve és szarvasragu dödöllével került az asztalra, melyekről akkor sem tudok negatív kritikát megfogalmazni, ha nagyon szeretnék. Egyszerűen tökéletesek voltak.

 

Az étterem desszert kínálata egyszerű, ám kielégítő. Mind a fagylaltok, mind a palacsinták korrektek.

 

 

A felszolgálás nem professzionális, ám figyelmes és kedves. Azt gondolom, ez a legfontosabb. Az étterem árai korrektek, és reálisak, arányosak a hely és a konyha színvonalával. Sőt, nagyvárosi szempontból még kedvezőnek is mondható.

 

Ide mindenképpen ajánlatos ellátogatni! És a végén nem szabad elfelejteni, hogy a kávé minősége kiváló! És számomra ez minősíti igazán az étterem színvonalát!

 

 

 

Don Marcello

 

2 Responses to “Szent Domonkos étterem – Várvölgy”

Leave a Reply


+ három = 4