‘Don Marcello levelei’

Zeneakadámia 2015_11_22Drága Paola néni!

 

Nagyon régen váltottunk már levelet, mert a viharos hónapok azzal telnek, mennyiben tudják percemberek a normális napi emberi működést ellehetetleníteni azzal, elszívják a levegőt, megmérgeznek tettekkel és gondolatokkal mindent, így az egyszerű ember állandóan hátrál és hátrál, kerüli a konfrontációt, majd azt veszi észre, a háta a falhoz ér, de csak üvöltik az orrától milliméterekre a hamis igét.

 

Néhanapján valami svédcsavarral kibújunk a szorításból, és legalább egy-egy este erejéig polgárnak kívánjuk érezni azzal magunkat, hogy felvesszük legszebb ruhának és elmegyünk egy komolyzenei hangversenyre. Ebből ugyan széles kínálat van, csak az a gond, hogy a hallgatóság átlagéletkora 60 felett lebeg. MI az oka annak, hogy Magyarországon generációk esnek ki az egyetemes emberi kultúra e szegmenséből?

 

Jómagam is bőven 30 felett kezdtem érdeklődni a komolyzene iránt, bevallom, ehhez le kell nyugodni, stabil értékrendet kell megtapasztalni, és a műveltség bizonyos szintjére kell lépni. És ha minden szerencsésem összeállt, még akkor sem annyira egyszerű a dolog. Ugyanis lehet azt mondani, a komolyzenét élvezni kell. Persze, hogyne. De hogyan élvezze az ember, amikor az a zene összetett, valamire utaló, nem mellesleg minden hangjegy mögött egy esemény, egy érzelem, egy adott személyiség áll. Nem lehet csak úgy belecseppenni egy Beethoven darabba, hogy azt sem tudjuk ki-kicsoda. De, lehet. Persze, hogy lehet, csak annak nem sok értelme van.

 

A magyar zene oktatás kritikán aluli, míg egy osztrák faluban percek alatt összeáll egy zenekar, addig idehaza ennek reménye sincsen meg. És jöhet valaki, hogy Bartók és Kodály hazájában, de ez üres fecsegés, mert minden országnak van kiemelkedő zeneszerzője és voltaképpen Bartók és Kodály sem volt képes olyan nyomot hagyni a társadalomban, mely alapján általános iskolában magától értetődő legyen a zeneoktatás, akár a hangszereken való örömteli játék elsajátítása.

 

Ahhoz, hogy megértsem a zenét, nekem valóban egy Vásáry Tamásra volt szükségem. Sokan tudták, hogy világszerte elismert művészünk a zenén túl enged bepillantást az adott szerző életébe, gondolataiba, és emellett a hallgatóság számára kapaszkodópontokat jelöl ki az adott mű élvezetéhez, megértéséhez. És ezek a pillérek valóban szükségesek. Megüti egy gondolat az embert, azon elmereng, majd hazamegy, utánanéz a témának, belehallgat a konkrét műbe, majd kialakul benne egy kép. Mely ugyan vagy adekvát a valósággal, vagy nem, de ez valahol teljesen mindegy is. Állítom, hogy a figyelem a lényeg!

Egyszóval Vásáry Tamás előadásaira járván bárki alkalmassá válik arra, hogy egy olyan koncertre is beüljön, ahol bejön a zongoraművész, meghajol, leül a hangszere elé, majd “belecsap a közepébe”. Ugyanis a könnyebben emészthető, dallamosabb műveken keresztül lehet beleszeretni a komolyzenébe. Olyan ez, mint amikor valaki nem szerette a bort, de találkozott egy gyümölcsös, friss tétellel, majd azt élvezve, azon elmerengve egyre komolyabb, összetettebb, nehezebben érthető fajták és alkotások felé nyújtja ki kezét.

Így tehát nem rejthetem véka alá, Vásáry Tamás előadásai örökkön örökké támasztékul szolgálnak a zene megismeréséhez. Ezért örültem annak, hogy a Zeneakadémia ismét teret adott a művész új sorozatának, melynek aktuális “epizódja” Hayd életét és művészetét vette górcső alá. Vásáry a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát vezényli évek óta az előadások során, melynek 1993-tól 2004-ig volt zenekarvezetője.

 

2015. június elején Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója bejelentette, Vásáry Tamás ismét a zenekar élkére állt.

 ”A Kossuth-díjas zongoraművész-karmester felidézte, hogy annak idején azért döntött a távozás mellett, mert a Rádió Zenei Együtteseit méltatlanul alulfinanszírozottnak érezte. Most a lehetőségek biztosítottak – hangsúlyozta. Mint mondta, emlékezetes időszakot töltött az együttes élén, örömét lelte a munkában, és most boldog, hogy visszatérhet. Az együttessel való kapcsolatát egy összeházasodó, elváló, majd újra frigyre lépő párhoz hasonlította

A sajtótájékoztatón a Zeneakadémia, az MTVA és a Magyar Rádió Zenei Együttesei háromoldalú együttműködési keretmegállapodást kötöttek, amely többek között előmozdíthatja az egyetemi hallgatók zenekari gyakorlatszerzését, valamint a zenekar közreműködését a Zeneakadémia egyes programjain, így például az operavizsgákon. A megállapodás érinti a rádiós és televíziós felvételek készítését is.

Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora úgy fogalmazott: a rádió együtteseivel mindig is nagyon jó kapcsolatot ápoltak, és ez most hivatalos formát is ölt. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a keretmegállapodás a Magyar Rádió mindhárom zenei együttesét, a szimfonikus zenekart, az énekkart és a gyermekkórust is érinti. Szabó László Zsolt bejelentette azt is, hogy a Magyar Rádió Énekkarának vezetését egy éve átvevő Pad Zoltán további négy évig folytathatja munkáját az együttes élén.”

 

Fentiek alapján döbbenetes volt megtapasztalni azt, hogy Vásáry Tamás – a szokásos igényességgel felépített – előadását szinte összecsapva zárta le Haydn estjét háromnegyed 10 felé, és 10 óra előtt néhány perccel a kabátját felöltő nagyérdeműre konkrétan rákapcsolták figyelmeztetőleg a villanyt. Hogy is van ez?

 

Anno volt olyan, hogy éjfél felé ért véget egy előadása a művésznek, melyek legendássá váltak, és szervesen beépültek a magyar zenekultúrába. Ezen előadások teszik lehetővé, hogy egy hallgató beleszeressen a komolyzenébe, mely konkrét személyek kisugárzásán keresztül hat. Sopánkodunk, hogy a hallgatóság életkora igen magas, alig vannak 30-as, 40-es éveiben járó emberek a koncerteken. Balázs János zongoraművész és Jakobi László erejüket megfeszítve dolgoznak a legkisebbek megnyerése érdekében, és bizonnyal e névsort hosszasan lehetne sorolni. Azaz van akarat, van törekvés. Akkor hogyan hathat ez ellen, hogy a legendás Vásáry előadásokat zárjuk be 19.30 és 21.30 közé? Úgy, hogy az előadások soha nem tudnak valóban pontosan kezdődni, a szünet soha nem tartható keretek között. Miért van az, hogy a Zeneakadémia bezárja a kaput annak lehetősége előtt, hogy az előadó egy gondolatba belemerülve kifuttassa mondandóját, és úgy zárja le az estét, hogy katarzis is legyen?

 

Úgy tesz tönkre egy estét a villanyoltás, mintha fenékbe billentenének. Mi lehet az a megkerülhetetlen akadály, mely útját állja Vásáry Tamás előadásának? Persze, parttalanná semmi nem válhat, de könyörgöm, ha 22.00 óra után külön kell fizetni a villanyt, akkor szóljanak, gyűjtést szervezünk, és kifizetjük azt a saját zsebünkből. A ruhatáros, a gondnok és a takarítók bérével együtt. De legalább azt a percnyi örömöt ne vegyék el tőlünk!

 

Így tehát drága Paola néni, jó magyar szokás szerint megmondják nekünk, hogy mikor hagyjuk abba a tapsot, hány percen belül vegyük fel a kabátokat, és mikor hagyjuk el az épületet. Ám közben a pártpropaganda kidoboltatja, mekkora változások állnak be a honi kultúrában. A mindennapi énekléssel kapcsolatban megy a marketing, bizottságokat alakítanak, elszórnak egy rakás pénzt a semmire, bizonyára lesznek óriásplakátok is, de Vásáry hagyja félbe az előadását, mely valójában az egyedüli forrása a kultúrának az egyszerű ember számára.

Miután kidühöngtem magam Neked, biztosíthatlak, a közeljövőben többször adok hírt magamról.

 

Ölellek szeretettel,

 

Drn Marcello

 

 

 

 

Drága Paola néni,

 

Jó régen jelentkeztem már levelemmel, de aggaszt mindaz, ami hír jön otthonról, így tollat ragadok, és rákérdezek: minden rendben van Itáliában? Mert ha nincsen, az sem olyan nagy baj, végül is a Római Birodalom is összeomlott, sok deformált testű és agyú császárt lemészároltak, és a végén még a barbárok is normálisabbak voltak, mint a szent előkelőségek. Ezt is valahogy majd túléljük.

 

A minap láttam két ismerős séfet a televízióban. Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo azon tanakodott, hogy például Firenzében miért tiltanak be olyan kertészeteket, melyek nem “igazi olasz” zöldségeket nevelnek. Azon már csak nevetek, hogy mostani hazám, Magyarországon is a “hungarikum” neve alatt próbálnak elsütni terméket és gondolatot, habár adott esetben mindegyik rothadt, de azon meglepődtem, hogy az “italikumnak” minősülő paradicsom, burgonya vagy kukorica mennyi latin eredetű. Úgy látszik, az őrület ragályos. Ha még az is kiderül Nálatok – ott lent, Sziciliában – hogy a gyerekek seggén kis piros pötty van, akkor kómába esem azonnal.

Mostanában sokat tanakodom azon, hogy miért vagyunk mi, olaszok néhány embernek etalon, és azon is, hogy mi az az “olasz”. Ugyanis a szó -olasz- legalább olyan, mint a -magyar- hiszen a kun és jász mennyiben magyar és a millió apró darabból összeálló Olaszországban mennyiben lehet a firenzeieket, a rómaiakat, a nápolyiakat vagy a palermóiakat egy kalapba söpörni. Azt gondolom, odahaza mindenki tudja, mit jelent saját falújának, városának hagyománya. Nem csak másként nézünk ki, másképpen viselkedünk, de még a spagettink is más. És ez a szép benne.

 

Olyan könnyen odadobják sokan érvelésként, hogy a ristretto az igazi, és csak az van, semmi más, de könyörgöm, a világ a ristretton nevelkedik, és aki nem ezt szippantja ki a kávégépből, az nem ember? Mint világlátott ember, én már ittam sokféle kávét Európában: Lisszabonban a Brasil kávéházban, Budapesten a régi New York kávéházban, Bécsben a Demel-ben, vagy odahaza, Noto-ban a Caffe Sicilia-ban. A kávét mindenütt tisztelik, csak más sütit eszünk mellé. És maga a kávéfőzés tudománya is más és más. Azt kimondani, hogy a olasz ristretto a bajnok, nem lehet. Ugyanis Lisszabon brazil kávéját nem lehet összetéveszteni egy bécsi kávéval, miként más Budapest  presszója egy szicíliai feketétől. És ez a szép benne.

 

Azt gondolom, Itálián kívül rosszul ítélnek meg minket. Mi nem állítjuk azt, hogy csak mi vagyunk a legjobbak, az egyedüliek. De itt Magyarországon képtelenek az emberek arra, hogy a világ sokszínűségét szeressék és tiszteljék. Olvasom a divatcikkeket, megannyi csontkollekció, életre alkalmatlan lánykát kiáltanak ki hercegnőnek, és megannyi magamutogató pojácát stílusosnak. De mi nem ehhez szoktunk, drága Paola néni, nemde? Az ilyen vézna lányok egy kecskét nem tudnának megfejni, nemhogy egy rendes vasárnapi ebédet megfőzni  a családnak. És hol van bennük a lényeg: az ÉLET?

 

Nézem ezeket a furcsa hajlamú “férfiakat” Milánóban a bokalengő gatyáikban, vézna testalkatukkal. Valahogy az jut az eszembe, az ilyen fiúkat szerették a patríciusok ágyba vinni a Birodalom fényes ege alatt. Mert Róma mindent megengedhetett magának, minden elő is fordult, majd az lett a veszte. Most megint azt kellene csodálni, fetisizálni, mely romba dönt? Mert ugye mit érdekel bennünket, ha két férfi egymást szereti, és mindkettő bohócnak öltözik. Az ő dolguk, de csak ne kelljen eldobni klasszikus öltönyömet azért, mert nem vagyok benne stílusos?

 

Azt hiszem, Itáliában ez senkit nem érdekel, élik az emberek a napjaikat spagettitől spagettiig, isszák remek boraikat, csettintenek egy szép nő láttán, és kiélvezik a napsütést. Az esti órákban, amikor elmúlik a nyári hőség, az egész város kint van a főtéren, és egymással beszélgetnek a barátok, ismerősük. Ellenben itt Magyarországon a társadalmi élet maximálisan annyi, hogy ha elgáncsoltuk a szomszédunkat, akkor keresünk más ellenséget, akibe hátulról tőrt döfhetünk.

 

Azt hittem, hogy Szicília és a maffia a pokol, de tévedtem, odahaza a keresztapákat egymás után rángatják ki a barlangjaikból, ám itt még miniszter is lehet bármelyikből. És én ezt nem értem.

 

Egyszerűen, a mindennapok zavarodtak végérvényes össze: nincsen érték, nincsen mérték, nem tesznek különbséget az emberek jó és rossz között, csak azt nézik, mi számukra a hasznos. És ebben nem lehet élni.

 

Drága Paola néni!

 

Tartsatok ki, tiszteljétek a hagyományokat, üljetek vasárnaponként tucatnyian az asztalnál, és becsüljétek a paradicsomos, bazsalikomos házi spagettit!

 

Ölel szerető unokaöcséd,

 

Marcello

 

Don Marcello elfogott egy levelet, és úgy véli, közreadja vagy vita vagy okulás értelmében…

 

“Akik ismernek, azok tudják, ismerik sokak számára furcsának tűnő határozottságomat a „deviza alapú hitelezéssel” kapcsolatban. Nagyon sokat dolgoztam az ügyben, és a végeredmény, pontosabban a jelenlegi jogi álláspont egy kerek egész lett, tanulmány szintű, mely lassan simán megfuttatható lenne egy kisdoktorira is. J

 

A tanulmányt természetesen nem egyedül készítettem, abban nagyon sok ember véleménye és Gergő kollégám igen jelentős munkája benne is van. Nem voltam rest az interneten informálódni az adósok gondolatai, munkálkodása felől, melyből leszűrtem a tapasztalatokat és a jogilag releváns tényeket, érveléseket bizony átvettem. Ugyanígy jártunk el az ügyben népszerűvé váló közgazdászok munkáival is, persze nem minden kritika nélkül.

 

Az ügyvédi kar jelentős része úgy véli, hogy illik szociális alapon megbízást vállalni, ahol szinte csak a költségek térülnek meg, vagy azok nagy része sem. Ezen a gondolatmeneten végigfutván indultam el, és fogadtam el úgy megbízást, hogy a megbízó felé még akkor is csupán minimális díjat számítottam fel, ami a költségeimet fedezi. ez az összes természetesen jelentős teher az ügyfélnek, aki a havi banki törlesztőrészletekkel is bajban van.

 

De, önmagában az a körülmény, hogy az adósok sértve érzik magukat, konkrétan szóvá téve, kirabolti szituációban senyvednek, még akkor sem jogosít fel senkit inkorrekt viselkedésre, amennyiben a pénzintézetek magatartása de facto és de jure jogellenes, etikátlan, összeegyeztethetetlen a jogállami keretekkel.

 

A facebook oldalon szerveződő „önképző kör” legfőbb jellegzetessége, hogy hangot adjon a sérelmeknek, és a jogos vagy jogosnak vélt felháborodásból keletkező feszültségek levezető szelepének az internetes közösségi oldal remekül meg is felel. Ezen túlmenően megfigyelhető, hogy többen igyekeznek tárgyszerű javaslattal, segítséggel előállni, miként tudják az adósok érdekeiket védeni. Ám elhanyagolható kivétellel a „szakmai megnyilatkozók” csak az interneten keringő jogászi és közgazdászi véleményekkel kapcsolatos pro és kontra álláspontokat tükrözik úgy, hogy egy per vitele során a felvetett dilemmákat hasznosítani vajmi kevés sikerrel lehet.

 

Az egész gondolatvilág aköré épül fel, hogy a bankok működése törvénytelen, és felállított „banki termékeik”, pontosabban egyedi kölcsönszerződésekkel kapcsolatos általános szerződéses feltételeik egy csalási magatartást valósítanak meg. Ez rendben is van. Nem csupán a gondolat felvetése, hanem annak sok lényegi eleme pontos. De az egyes kölcsönszerződések érvénytelenségi problémájának megoldásához nem ez az út vezet.

 

Jellemző felvetések az interneten.

 

A)   kilakoltatják X és Y adósokat, menjen mindenki oda segíteni.

B)   a bank nyilvánvalóan csalt és fizessen kártérítést az adósoknak

C)   öngyilkos lett, vagy öngyilkosságot kísérelt meg X és Y adós a banki magatartás miatt

D)   hogyan intézzünk leveleket a bankokhoz, illetve a bank válasza miért elfogadhatatlan

E)   végezetül tárgyalása lesz X és Y adósnak, mindenki menjen oda a bíróságra

 

Természetesen lehetséges más kérdéskör is, de vagy nem jutott hirtelen eszembe, vagy talán nem is lényeges.

 

A)

 

Nos, a „kilakoltatás” egy végrehajtási folyamat logikus következménye, mely során a bírósági végrehajtót nem szubjektív elemek hatják meg, hanem köti a törvény. A végrehajtási eljárás során számos jogorvoslat van, és pont egyik lenne a végrehajtás megszüntetési, vagy korlátozási per.

 

A Polgári Perrendtartás így szól:

 

366. § Ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.41. vagy 56. §-a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.

 

369. § A végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha

a) a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre,

b) a követelés egészen, illetőleg részben megszűnt,

c) a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és az időtartama nem járt le,

d) az adós a követeléssel szemben beszámítható követelést kíván érvényesíteni.

 

370. § A végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben eljáró bíróság az ügyben a végrehajtást felfüggesztheti.

 

370/A. § (1) A bíróság a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben soron kívül jár el, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra tűzi ki. A perben szünetelésnek nincs helye.

 

Egy ilyen perben nyilvánvaló, hogy a szerződés érvénytelenségét az alábbi szabályok alapján kell megvizsgálni. Az érvénytelenség (semmisség) kapcsán a bíróságnak eleve hivatalból kell eljárni, és a felek kérelméhez e körben sem első fokú eljárásban, sem  jogorvoslati eljárásban nincsen kötve.

Ptk. 209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

 

(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

(6) 239 Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

 

Ptk. 209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

 

A fenti törvényhely kapcsán a megyei bíróságok, pontosabban jelen pillanatban törvényszékeknek nevezett bíróságok járhatnak el hatáskörükben. Ha azonban valaki azt a dilemmát veti fel, hogy a végrehajtási perben hatáskörrel eljáró helyi bíróság, vagy utóbbi esetben a törvényszék hatásköre erősebb, az alábbi eseti döntés indokolását szeretném idézni.

 

(Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.21.019/2011. végzése)

A felperes képviseletében a jogi képviselő 2011. december nyújtott be keresetlevelet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bírósághoz, amelyben az alperessel kötött kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását és a felperessel szemben indult végrehajtási eljárás felfüggesztését  kérte. A keresetlevél hivatkozása szerint a peres felek között 2009. június 24. napján létrejött xxxxxxxxxxx számú kölcsönszerződésre vonatkozó egyoldalú tartozáselismerő és kötelezettség-vállaló nyilatkozatot foglaltak 2009. június 24. napján xxxxxxxxxx számon közjegyzői okiratba. A közjegyzői okiratba foglalt követelést a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el. A végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján indult végrehajtási eljárás a felperes ellen. A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy a peres felek közötti kölcsönszerződés I.,IIII2.,IV.2., V.3., V.5., V.6., V.7., VI.1 pontjai tisztességtelen szerződéses feltételek A felperes hivatkozott a kölcsönszerződés alapján kiállított közjegyzői okiratnak a kölcsönszerződés megjelölt pontjainak érvénytelenségére, továbbá a közjegyzői okirat 6. oldalának 4. bekezdése tisztességtelenségére, és a Vht. rendelkezéseibe ütközésére is. A felperes hivatkozása szerint a kiállított közjegyzői okirat nem tekinthető közokiratnak. A felperes hivatkozása szerint végrehajtás megszüntetésére irányuló követelést a megyei bírósági hatáskör miatt nem tudott előterjeszteni. A felperes kérte a végrehajtást záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján a végrehajtási eljárás  felfüggesztését.

A Pp.369. § a, pontja szerint a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre.

A Pp. perindítás időpontjában hatályos 367. §-a szerint a végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte; ha pedig a végrehajtási eljárást a megyei bíróság vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság illetékes. A Pp. 41. § (1) bekezdése szerint vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére – törvényeltérő rendelkezése hiányában – kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). A (2) bekezdés szerint nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

A bíróság álláspontja szerint a felperesi kereset a peres felek közötti kölcsönszerződés egyes szerződési rendelkezései tisztességtelenségének és az ezen kölcsönszerződés alapján készült közjegyzői okirat ugyanezen pontjai tisztességtelenségének megállapítására irányul azzal, hogy a közjegyzői okirat közokirati minőségét is vitatja. A végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján végrehajtási eljárás is indult, amelynek felperes a felfüggesztését kéri. Felperes kereseti követelése tartalma szerint nem egyéb, mint olyan kereset, amely a végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján megindult végrehajtási eljárásban a végrehajtani kívánt követelés alapjául szolgáló kölcsönszerződés részbeni érvénytelenségére hivatkozik.

Felperes arra hivatkozik, hogy a kölcsönszerződés egyes pontjai tisztességtelen rendelkezéseket tartalmaznak, a közjegyzői okirat nem is a jogszabályoznak megfelelően lett kiállítva, vagyis a végrehajtani kívánt követelés a kölcsönszerződés teljes tartalma szerint érvényesen nem jött létre. Felperes keresetével tehát végrehajtás megszüntetésére (illetve egyes rendelkezések tisztességtelensége esetén) korlátozására irányuló kereseti követelést érvényesít.

A felperes hivatkozása téves a megyei bírósági hatáskört illetően; a Pp. 367. §-a szerinti rendelkezés – mint a végrehajtás megszüntetésere, illetve korlátozására irányuló perekre vonatkozó speciális rendelkezés – nem csak illetékességi, hanem hatásköri kizárólagosságot is meghatároz. A rendelkezés kizárólagos hatáskörre vonatkozó szabálya a helyi bíróság megjelölése, a kizárólagos illetékességre vonatkozó szabálya az adós lakóhelye szerinti bíróság megjelölése. A felperes által hivatkozott – a kölcsönszerződés VIII.10. pontjában megjelölt – alávetéses illetékesség nem alkalmazható, egyrészt mert a felperes végrehajtási pert indított, amely nem minősül e rendelkezés szempontjából vagyonjogi pernek, másrészt a Pp. az eljárásra kizárólagos illetékességet határoz meg (az adós lakóhelye szerinti bíróság illetékességét).

A bíróság megjegyzi, hogy a felperes által kért végrehájtás irányuló kérelem felfüggesztésére irányuló kérelem is kizárólag vagy a végrehajtási eljárás során, vagy végrehajtási perek esetében bírálható el.

Tehát úgy vélem, hogy az adósi tömegek összegyűlése és lincselése helyett „csak” alkalmazni kellene a jogszabályokat. Megjegyzendő azonban, hogy nagyon sok végrehajtási ügyben az adós olyan pozícióból vág neki az ügynek, hogy nem a CHF – HUF árfolyam probléma okozta a sorsát, hanem a felvett milliós hitel törlesztése kapcsán már a 4-5. hónapban beszüntette a törlesztést.

 

Azaz nem minden végrehajtás alá vont adós lesz sértett, és nem egyértelmű, hogy hol és kinél lehet meghúzni a morális határvonalat. Ezt csak esetenként lehet megítélni, így mindennemű törekvés, mely a sértetti csoportokat tágra nyitja, téves, megalapozatlan és végtére is káros.

 

 

B)

 

Az interneten számos érvelést, vagy érvelés töredéket lehet olvasni, mely szerint a bankok a megkötött kölcsönszerződésekkel ok-okozati összefüggésben fizessenek az adósoknak kártérítést. Ez sem korábban, sem most nem értem. A kölcsönszerződések érvényessége, érvénytelensége viszonylag könnyebben megítélhető jogkérdés. Ha mondjuk a szerződés semmisségét a bíróság kimondja, akkor orvosolni kell a semmisséget:

 

Ptk. 237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.

 

(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

 

Ptk. 238. § (1) Érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna.

(2) Aki érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízott, a felektől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellőzi. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására vezethető vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerződés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja.

 

Ptk. 239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

Azt gondolom, hogy az eredeti állapot visszaállítása, vagy a szerződés érvényessé nyilvánítása körében lehetséges reparálni a sérelmeket. A jogérvényesítéssel kapcsolatos adósi költségeket a perköltség körében kell mérlegelni. De az elég merész érvelés, hogy a jogérvényesítés során valaki egészségi károsodást szenvedett és ebből eredő nem vagyoni kárainak megtérítését követeli. Erre kell azt mondanom, hogy a jog megilleti, csak sikerüljön bizonyítani az összes tényállási elemet (jogellenes, felróható magatartás, okozatosság, kár bekövetkezte, kár összegszerűsége)

 

Ha az emberek az interneten és más közösségekben arra fűtik egymást, hogy majd a bank ilyen jellegű kártérítést fizet, az megint csak elveszi a figyelmet a lényegről és mellékvágányra vezet.

 

C)

 

A lelki folyamatok és a szorult adósi pozíció közötti okozati összefüggést nem érdemes vitatni. De az öngyilkossági szándék nem kifejezetten a banki magatartásra vezethető vissza, az önmagában kapcsolódik az alany genetikai, lelki beállítottságához, életviteléhez, alkatához, és még nagyon sok mindenhez. Az egyéni tragédia borzalmas, de ezt nem tűzhetik ki zászlójukra a „devizahiteles megmentő csoportok”. Ugyanis egyáltalán nincsen jogi vetülete, értelme, és tudatos csúsztatás jellege miatt inkább visszatetszést kelt. Pláne nem elmondható, hogy ezzel bérmelyik perben érvelni lehetne, így tehát jogi hasznot sem hajt.

 

D)

 

A bankkal való levelezés hasznos, de nem szabad lesüllyednie a húsvéti levelezés szintjére. Elsőként tudni kell, hogy a banki ügyintéző, aki válaszol, nem csupán képzetlen a témában, hanem utasítással is ellátott, előre gyártott toposzokkal rendelkezik.

 

A parttalan levelezésből sajnos nem nyerhető bizonyíték. Ellenben a perben a bank köteles jognyilatkozatot tenni, melyet a bíróság értékel. Ám itt azonban szögezzünk le bizonyos alapelveket:

 

Pp.2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.

 

Habár rossz megfogalmazás, nem is szeretem, de a bíróság tényleg nem nyomozó hatóság. A per lényege a felek közötti jogvita, melyet jogszabályi keretek között lehet csak értelmezni.

 

3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.

(2) A bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

(3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

(4) A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.

 

A „deviza hiteles csoportok” igyekeznek megkapaszkodni valami számukra tetszetős, ám a jogvita szempontjából teljesen, vagy részlegesen irreleváns okfejtésben. Ezt olyan intenzitással erőltetik, hogy a lényegi kérdésekre már nem marad hely és idő. A parttalanná váló okfejtés felesleges, de nézzük meg közelebbről a kérdést:

 

Ha a bíróság előtti per arról szól, hogy a kölcsönszerződés részben, vagy egészben érvénytelen, a fogyasztói szerződés maradhat-e részben érvénytelen, vagy egészében dől meg, akkor a jogvita során az érvénytelenség következményeit kell orvosolni.

 

A bíróság e körben majd dönt, hogy akkor hogyan kelljen visszafizetni a kölcsönt. E körben a feleket nyilatkoztatni köteles. Minden valószínűséggel a tartozást forintban kell visszafizetni, szóba sem kerül majd CHF és EUR, nem lesz értelmezhető az árfolyamkockázat, etc. Ha ez így van, akkor vajon a perben milyen kereseti kérelemhez köthető, mi értelmet nyerhet az, hogy a banki (csalárd) működés során a pénzintézet milyen „devizacserét” hajtott végre? És hol lesz relevanciája a banki adózásnak? E sort lehetne folytatni.

 

E)

 

Nagyszerű, hogy a tárgyalótermekbe hallgatóságot gyűjtenek, de nem lenne egyszerűbb megoldás, ha mindenki a saját ügyében járna el inkább? Ráadásul a panaszkodás helyett?

 

Ami engem a fenti sorok megírására indított:

 

Tegnap visszaadtam egy megbízást egy ügyfélnek, aki rám akarta erőltetni mindazt a gondolathalmazt, melyet nem fogadhatok el, annak beépítési a keresetbe ellentétes az Ütv. rendelkezésével, az kamarai etikai előírásokkal. Dolgoztam az ügyön igen jelentős időt, és nagyon úgy néz ki, hogy hasztalan. erősen elgondolkodtam az egészen az éjszaka, és arra jutottam, nincsen értelme segítő kezet nyújtani ebben az országban senkinek.

 

Ha az a jó ügyvéd, jó politikus, jó orvos vagy mérnök, aki azt mondja, amit a megbízó hallani szeretne, akkor én rossz ügyvéd leszek, és megtartom magamnak véleményemet. De ilyen körülmények között, ilyen mentális, morális helyzetben inkább megmaradok a családomnak, és a tisztességes ügyfeleimnek. Majd időnként közzéteszek egy tanulmányt, de kénytelen vagyok megfelelő rezignáltsággal és távolságtartással szemlélni az eseményeket. Minden felnőtt állampolgár a maga sorsának kovácsa. Hát kérem, tessék addig verni a vasat, amíg ki nem hűl…”

A blog legutóbbi frissítését követően rászálltak a robotok az oldalra, és két nap alatt százával érkeztek a spam-ek. Ezt szinte lehetetlen kezelni, így szükségessé vált, hogy csak regisztrációt követően lehessen hozzászólni. Ez sajnos némi kellemetlenséget okoz, ám úgy gondolom, hogy mégis megéri. Ha másért nem, azért, hogy ne menjen el a kedvem az egésztől. Köszönöm mindenkinek a megértést!

 

Don Marcello

Drága Paola néném,

 

Kicsit nyugalom van, csönd, így írok Neked néhány sort. Régen nem panaszkodtam, így bepótolom a lemaradást.

Most, hogy a bejgli megszáradt sarkát majszolgatom, és szerte szét nézegetek a neten, a szokásos híreken túl néhány érdekes dolog üti meg a figyelmemet. Az első nem is hír, csak a szokásos, már megint a Közgép nyert egy beszerzésen.  Ami a változatosságot jelenti, az az A-Híd Zrt esete.

Ugyanis az Apáthy-család cége tulajdonképpen azon Hídépítő Zrt leképzése, mely mögött ott áll a GANZACÉL botránya (Megyeri híd) vagy a MONTÁVIA Kft furcsa fizetésképtelensége. Mindegyikről igen sokat lehet olvasni. Habár Apáthyék igen jól feküdtek a szocialista szférában, mégis eljutottak oda, hogy a csalárd csődök miatt indított büntetőeljárások az ügyészségeken megrekedtek, majd egyre szorosabban kapcsolódott össze a nevük a Közgépével. Hja, a Közgép is érintett volt a Megyeri híd ügyében… Azaz nincsen itt semmi különleges, mindent visz a nyerő lap, és lehetünk olyan okosak, amilyenek soha, akkor sem lehet változtatni, ugyanis a 2/3-os felhatalmazás erre is szólt.

2012-re még jobban kivérzik minden közép- és kisvállalkozás, és egyetlen lehetőség csak az marad, ha az állami közbeszerzések mentén mennek el alvállalkozni, de a legutóbbi jogi marhaság nem más, minthogy a formaszerződéseket úgy találták a vállalkozók orra alá dugni, hogy akkor fizetnek, ha a generál kivitelező pénzt kap az állami megrendelőtől. Lehetne azt mondani, hogy nem kellene aláírni – és ez így is igaz – de akkor már a remény sem marad arra, hogy legalább ingyen dolgozhasson a polgár. Ugyanis az állam előre borítékolhatóan nem fizet, vagy valami olyan jogcímen, mely úgysem felel meg annak a követelménynek, mely mentén ki kellene fizetni az alvállalkozót.

De még mielőtt elsírnánk magunkat, gondoljuk csak meg, hogy a vállalkozói réteg mennyire termelte ki magának a helyzetet? Évekkel, évtizeddel ezelőtt már látható volt, hogy a magyar építőipar nem szól másról, mint az ÁFA-csalásról, a gané minőségű munkáról, a megrendelő, vevő lehúzásáról, és a nagy AUDI örömeiről. Valahol – talán nem véletlenül – akkor csúszott meg a kuplung, amikor az első Orbán kormány kikiáltotta, hogy lakáshoz kell juttatni a magyar, és boldog, boldogtalan belekezdett a társasház építésbe. Az egymás után, teljesen feleslegesen és egyre rosszabb minőségben épített házak a fenének sem kellettek, de a kereskedelmi bankok gyakorlatilag 60-80%-ig finanszírozták a beruházásokat. Ugyanis önrésznek a leendő tulajdonosokkal megkötött szerződések szolgáltak. Nagy buli volt ez a bankoknak, mert egy rókáról minimum két bőrt húzhattak le. Kölcsönt folyósítottak vagy 15% kamatra az építési vállalkozónak, majd adtak hitelt a vevőknek, előbb irreálisan magas forint kamatokra, majd a bűvös deviza alapú konstrukciókon keresztül. Senkit nem zavart, hogy a pilótajátékokhoz hasonlóan bukni fog már a harmadik kör, hiszen az első lakásokat eladták, a második hullámot már szinte csak az izraeliek és az írek vették, majd a maradék ott maradt, ahol most is van, üresen. A magyar emberek javarésze – élen a köztisztviselőkkel, közalkalmazottakkal – befektetésnek vették a lakásokat, hogy majd kiadják, és a bérleti díjat – természetesen adómentesen – a kölcsönök törlesztésére használják fel. Jó buli volt, egy ideig… Az építőipari vállalkozások pont annyira voltak megalapozatlanok és szükségtelenek, mint egy budapesti olimpia gondolata. Ugyanis a helyi önkormányzatok a rendszerváltást követően azért kaptán meg ingyen a volt állami tulajdont, hogy azzal gazdálkodjanak. A lakásokat, üzleteket nem eladni kellett volna cimbiknek tized áron, hanem arra költeni, felújítani, modernizálni, üzleti alapon működtetni. De erre senkinek nem fűlött a foga. Ugyanis a napi politikát szinte csak és kizárólag gerinctelen, alulképzett, tökéletesen alkalmatlan, megélhetési korrupt emberek töltötték fel. A buta ember pedig nem látja át a lényeget. El kell adni mindent, és a bevételt szétosztani az elvtársaink között, és persze, megegyezés alapján, az ellenzéki elvtársak között.

A társadalomban egyre kevésbé volt megbecsülése a tudásnak, a szorgalomnak, a valós szakmáknak. Ugyanis egy jó asztalos soha nem érhette el a bálna Mercedesek bűvkörét. Vagy nem annak volt szakmai megbecsülése, aki azt mondta, hogy a feladatot elvégzi, hanem annak, aki az ügyet elintézi. Az „elintézés” természetesen nem munkát jelentett, hacsak nem ennek minősül a politikai, bűnözői kapcsolatok kihasználása.

 

Éppen most olvasok egy remek könyvet, melyben a Jim Beam cég történelmével foglalkozik. ebből kell most idéznem, mert nagyon idevág: (A.J.Baimé: Jack Daniel, Martini & Rossi, Jim Beam és a többiek igaz története, Athenaeum, 2009)

„A szesztilalom idején az illegális szeszfőzdeipar virágzott és működött Kentuckyban. Mivel a lepárlók a már említett füstoszlopokat eregették, a srácok éjszaka melóztak…. Nem volt idő arra, hogy régi karbonizált hordókban érleljék, mivel a zsaruk megtalálhatták volna. Ezért nyersen és tisztán vedelték…”

„Ha a tényeket nézzük, a szesztilalom idején 2 milliárd dollár került évente a palackozóktól, szeszfőzdéktől és a részvényesektől a gyilkosok, csaló és analfabéták kezébe. (Andrew Sinclair: Szesztilalom: a mértéktelenség kora)”

Nos, kis országunkban is „gyilkosok, csalók és analfabéták” kezébe került a gazdaság a rendszerváltás utáni évtizedekben. Persze, itt is volt váltás, de csak szervezett bűnözői csoportok között. És mindezt szépen lassan nem más tette lehetővé, mint az emberi butaság, mely sajnos oly mélyen hatja át a magyar társadalmat, hogy az eredményre fogadni nem is lehet úriemberhez méltó.

A „kisember” elment reggel a gyárba, a hivatalba, és dolgozott, de odahaza egymás nyakának esett mindenki, ha politikára terelődött a szó. Kis gyerekkoromtól kezdve ezt látom. Vagy Rolling Stones, vagy Beatles, vagy Boney’M vagy ABBA. Soha nem „és”. A magyar ember konfrontálódik egészen addig a pontig, amíg meg nem ütheti a bokáját, vagy a vaj el nem olvad a fején. Mert mindenkinek az van: ugyanis a gyárból a legnagyobb valamit is el kellett lopni, ami csak elhordható volt, így épültek a kiskertek (zártkerti üdülők) és tulajdonképpen az egész Balaton part. Tákolmányok, etikailag elítélhető, ám morálisan a társadalom által felmentett magatartások sorozataként. A következmények pont úgy nem érdekeltek senkit, mint ahogy a magyar képes a bankrablóknak szurkolni (lásd whiskys esetét). A társadalmi lopás, egymás fedezése, a felelősség elkendőzése, etc. mind-mind olyan elemei a mai katasztrófának, melyet meg lehetett, meg kellett volna akadályozni. Csak senki nem volt érdekelt ebben. A boldogulás már azon múlott, hogy a társadalmilag el nem ítélt, egyébként deviáns magatartás milyen pontját érte el valaki. Ha valaki csak egy csomag fénymásoló papírt mert hazalopni a cégtől, az megmaradt kisstílűnek, de volt olyan, aki konkrétan az egész céget ellopta. Az utóbbi lett a megbecsült ember, az előbbi a lúzer.

A folyamatok egymást gerjesztették. Arról senki nem beszélt, hogy mi a saját bűne, de azt már torkaszakadtából üvöltötte, hogy a másik bűnös. A keresztény egyház elmulasztott felszólalni, mert ugye, nekik is más volt az érdekük, mint az utóbbi 18 évszázadon keresztül.

Visszatérve az önkormányzatokhoz egy szóra. Az eltékozolt vagyon nem csupán ebben a formában jelent hátrányt: gyakorlatilag elvette a munka lehetőségét is az egyes kisvállalkozóktól, mert egy-egy homlokzat-, lépcsőház felújításához nem kellett volna generál kivitelezőket felkérni, hanem az egyes szakipari munkákat külön-külön lehetett volna versenyeztetni. A hazai közbeszerzés jogi normarendszere folyamatosan gerjesztette a korrupciót, hiszen a generál kivitelezőtől visszaosztást lehet kérni, mely jelenleg már annyira pofátlan, hogy meghaladja a tisztességes árrés mértékét. Melyet, na, ki fog kifizetni? Az alvállalkozó, aki majd nem kapja meg a díját. Ugyanis biztosan lesz minőségi hiba (egyébként állandóan van is), meg odaszögezik neki, hogy megkapják a felét, és kuss, vagy mehetnek pereskedni – és senki nem pereskedik. Érdekes? A magyar szakemberek maradékát tökéletesen beerőszakolta a rendszer egy kasztba, egy cellába, ahonnan csak ésszel és tisztességgel, összefogással lehetett volna kitörni, de arra nem volt elég rebellis a magyar. Ahhoz már kitartás és ész kellett volna, így maradt az állandó hőzöngés, és a hibák újratermelése.

 

Az egyre lejjebb csúszó középréteget csöndben kell tartani, és ehhez a legjobb módszer a demagógia, a nacionalizmus, és a legpopulárisabb marhaság, mely valóvilágok formájában jelenik meg. A kereskedelem ugyanarra épít, mint a politika. Kisszerű buta érzelmekre, a tudatlanságra, a gyűlöletre, és az irigységre. Mert a magyar nem szükségből vásárolta a plazma TV-ket, hanem azért, mert a szomszéd is vett. A túlfogyasztásért pedig nem a reklámokat kell hibáztatni, hanem saját magunkat. Mert a magyar társadalom ingerülten kiáltotta világgá, „a 40 évnyi elnyomatás miatt nekünk jár a plazma TV!”. Pedig lófaszt jár – már bocsánat a kifejezésért. Miért járna? A 40 évet követően minden rosszat szabad volt eldobni, az ember indeterminált elméletileg, szabad akarattal rendelkezik, és 1989-ben szabad volt belekiabálnia Orbán Viktornak is a világba, hogy „ruszkik haza!” Ám a ruszkik hazatakarodását követően a lázadó ifjúság és a dörzsölt kommunista azonnal egymásra talált. Kiegyezett. Ám a munkahelyeken és a társadalom egyéb részében mindenki megoldotta a maga kiegyezését. Mert ez volt a könnyebb. Most eltelt 22 év a rendszerváltás óta. Ugyanaz a pakli kártya, újraosztva, de a jokerek ugyanazok kezében vannak. Nincsen ebben semmi meglepő.

 

Ma egy érdekes hozzászólást olvastam a facebook-on: „ha ennyire tudsz mindent,a jövőről is írhatnál néhány pozitív gondolatot,valami biztatót, pl.:ki fog minket kihúzni a szarból mert az emberek már önmaguktól nem képesek kimászni belőle…úgy hogy utána is magyar maradjon az anyanyelvünk…mi a megoldás???”

Dr. Papp Lajos szívsebész-turul-mágus szívcsakra magyarság elmélete rabul ejti azokat, akik már másban nem képesek hinni, más mankó nincsen. Ehhez jó gyógyszer még a székely himnusz és társai. Valahogy így épület fel a Horthy-rendszer, majd abból a nyilas hatalom is.

 

A válaszom ma az, hogy nincsen pozitív gondolatom. Magyarul baszhatjuk a szívcsakránkat és a Kárpát-medencénket. Nem tőlünk vették el, hanem mi adogattuk el gombokért. Mivel? Hát kérem azzal, hogy nem tanultunk, hanem helyette elméleteket gyártottunk, hogy miért nem tanulunk. Mert nem dolgozunk, csak bejárunk a munkahelyekre. Mert vonzóbb lett a gasztro-etikusi pálya, mint elmenni ácsnak, és ott kimagasló minőséget szolgáltatni éveken, évtizedeken át. Mert a lányoknak életcél a mű mell, és a száj feltöltés, az, hogy valahogy 20 éves korukig eladják magukat, mindegy milyen módszerrel, majd lebabázzanak. Ma alig vannak olyanok, akik végigjárják az utat, megszereznek minden tudást, mellyel tisztességes egzisztenciát építhetnek. És így sem könnyű. De miben reménykednek azok, akik már nagyon régen elhagyták a saját szakmájukat, akiknek eleve fogalmuk sem volt a szakmáról, akik vágyálma a brókerkedés volt, akik a médiában akartak elhelyezkedni, vagy azoknak, akik minden vágyálma volt, hogy egy valóvilágban a legnagyobb kannal megkeféltessék magukat a paplan alatt? Lehetne folytatni a sort, de nincsen értelme. Nos, a mai magyar politikai elit ezen embereknek hozta létre az alaptörvényt. Abban van turul, vesszen Trianon, nagy magyarság, székely himnusz, szívcsakra, minden, amit megkíván a plebs. Mert örülni kell, hogy lehetünk nacionalisták, ha már másra amúgy sem futja. A társadalom könyörtelenül leírta önmagát, melyből nincsen kiút, ugyanis a magyarok már akkor sem képesek dolgozni, ha egyébként megfizetnék érte. De itt van 2012. január 2-án majd a Duna TV-ben, egyenesben az alaptörvény gála, lehet rácuppanni a plazmákra…

 

Don Marcello

 

P.S.

Természetesen mindig vannak kivételek, de a fenti mondandón nem a kivételek fognak megsértődni amúgy sem…

2019. november
H K S C P S V
« júl    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  
Don Marcello