Vendéglátóm már az utazás szervezésekor meghagyta, vigyek magammal olyan ruhát, melyet azonnal a kukába dobok, ha vége van a Színek Ünnepének (Happy Holi), ami a tavasz eljövetelének nagyon nagy örömünnepe. Kicsit olyan, mint a mi Húsvétunk. Itt is isznak és ökörködnek az emberek. A szokás szerint mindenki magához vesz valami porfestéket, vízzel már bekevert még több festéket, avagy flakonos festéket és merő szeretetből graffitit fest felebarátja testére.

 

Én már reggel úgy álltam a kertben, mint egy lecsúszott, posz-alkoholista szobafestő-mázoló segéd, hiszen otthonról tényleg a kimosott festős ruhámat vittem magammal. Vártuk a csengőt. Én nem mertem ajtót nyitni, mert barátom már a cégtől úgy jött haza előző nap este, mint akire rádőlt a Brico-Store festékes állványa.

 

Megjöttek a vendégek. A házvezetőnő muszlim, a sofőr hindu, a titkárnő indiai keresztény, így nekünk már csak Buddha maradt. Itt jutott eszembe Bödöcs Tibi elbeszélése a magát Buddhára ivó helybéliről. Mi stílusos vagány magyarok vagyunk, szórtuk a festéket, kentük egymásra, de a hindu sofőr volt a nyerő, aki valamilyen virágvázába bekevert lila festékét nagy boldogan öntötte be a nyakamba, de olyan akkurátusan, mintha vizsgázott volna belőle már. Hja, nem ez lehetett az első Holi az életében.

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Holi

 

A kedélyes festékszórást – komolyan szólva – baráti, meleg ölelés zárja. Illetve kölcsönös süteménykínálgatás. Vendéglátóm bontott egy Bock villányit, melytől indiai barátaink elég furcsán kacsintottak egymásra, nekem is a fejembe szállt. Jót beszélgettünk, kölcsönös fényképezgetés – bocsánatot kérek, hogy magunkat nem teszem fel a netre, de nem szokásom – majd egy kiadós séta a házak között. A gyerekek az emeletekről vízzel teli ballonokat dobáltak ránk nagy röhögés közepette, de ez nem bántott senkit, nevettünk mi is.

 

Amikor hazaértünk, megpróbáltuk lemosni magunkról a festéket, de nem lett tökéletes az eredmény. A hajunkból két hét elteltével tűnt el a lila és a bordó, és ezt még meg is értem, de azt, hogy a lila festék hogyan hagyott nyomot 10 napig az alsógatyámban, az már tényleg sci-fi téma lehet.

 

Nagyon tartottam az őrülettől, ám roppantul jól éreztem magam. A soha nem látott helyiek nagyon aranyosak, kedvesek voltak, jó érzés volt velük lenni.

Mosakodást követően egy késői ebédet tartottunk, mely során már másodszor ettem olyan erős chili adagot, mely hétfejű tűzokádó sárkányt csinált belőlem. Idehaza nem szerettem a csípőset, de az utóbbi időben megkedveltem és egyre bátrabban nyúltam a korábban félt anyagokhoz. Ám minden előkészület, edzés ellenére az indiai konyha számomra annyira erős volt, hogy a végén ki is készült tőle az epém. Ettől függetlenül az ételek remekek voltak.

 

Idehaza az orvos, aki beoltott minket, felírta egy recept hátuljára, hogy mik a védekezési sorrendek:

 

1.)   Igyak meg minden étkezés előtt egy felest, mondjuk egy single malt whiskyt. Ennyire okos orvossal még soha nem találkoztam. Barátom füstös cuccát meg is ittuk rendben.

2.)   Ha nem használ a whisky, akkor van egy speciális széntabletta, azzal kell élni.

3.)   Ha a szén sem segít, akkor vagy egy pirula, melyből egy ízben kettőt kell bevenni.

4.)   Ha az 1-3.) pontok nem segítenek, akkor nincsen mit tenni…

 

Én szerencsére csak a 2. pontig jutottam el, melyből az első annyira kedvemre volt, hogy kicsit mindig fájt a hasam, de a chili miatt két napig sorra került a szén is. De az étkezésről majd talán később…

2 Responses to “India – Happy Holi”

  • Dariandi:

    Bele sem merek gondolni, hogy ha az alsógatyód is lila lett, akkor milyen lehetett a benne rejtőzködő testrészed!? Isten ments, hogy részletekbe bocsátkozz, de a fantáziám az írásod olvasva szárnyalni kezdett! Az életképek nagyon jól sikerültek, engem egyébként is jobban “megfognak” ezek a fotók, mint az építészeti csodák! Próbálj még képeket feltenni, mert nagyon jó látni is az írottakat!

Leave a Reply


6 × = húsz(on) négy