Ma leesett a hó. Statisztikailag. Ugyanis a Balaton északi partján inkább csak havas esőről beszélhetünk. Ám hideg volt. Az is csak statisztikailag, mert a +3 fok nem hideg, csak nem mediterrán, amihez szoktunk november végéig. Mindenesetre a kert karácsonyi hangulatba öltöztetése, fellámpázása már nem volt gyerekjáték, éreztük a hideget.

 

De mindez a hideg semmi ahhoz képest, ami idén februárban ért minket. Arra már nem is emlékszem, hogy idehaza milyen idő volt, ám Berlinbe kellett utaznom, és autóval tettem meg a távolságot. Mivel nem vagyok olyan sztársofőr, aki önmagát kínozva képes több ezer km-t vezetni, és én a csehszlovákokon sem szerettem volna keresztül hajtani – pusztán érzelmi okokból – az éjszakai pihenésre Regensburg városát találtam ki magunknak. Na ott, ott hideg volt. Ha emlékezetem nem csak, olyan -17 fokot mértünk.

 

Szállást az óvárosban találtunk, a szálloda neve Hotel Goliath am Dom volt, melyet booking.com vendégei pazarnak minősítenek. Ez azért egy kicsit túlzás, ám tény, hogy tiszta, rendes butikhotel, mely trendi, ám mihaszna stíluselemekkel feldobott modern épület.

 

Az óvárosba kocsival korlátozottan lehet behajtani, és parkolóhely sem tartozik mindegyik hotelhez, így leegyszerűsítvén a dolgot, a közeli Duna-híd alatt parkoltam le a járművet. Aztán eszembe jutott, hogy vajon reggel miként indul be az öreg angol csataló. Volt is miért aggódnom, mert a szemközti képen egy magán rossz bőrben bíró patkány látható, melyen fogott az idő vas foga…

 

A hotelt belakni egy éjszakára nem nehéz. Jól aludtunk, ami a hosszú útnak, az esti vacsorának és sétának tudható be leginkább.

A fürdőszobák pedánsan tiszták és újak, a szobákban alkalmazott anyagok nem allergizálnak, és a tetőtérből a kilátás is pompás a tetőkre, és a dómra.

 

A szálloda reggelije nem hagyott kívánnivalót maga után.

 

 

 

 

De számomra Regensburg gasztronómiai fénypontja mégis csak a Bischofshof márkájú söröket csapoló Ratskeller marad, mely a Rathausplatz 1. sz. alatt található. Az étlapot itt találhatják: http://www.regensburger-ratskeller.de/issuu/Speisekarte_1209.pdf

 

Az étterem saját maga által előállított, vágott, érlelt húsokat dolgoz fel, így a felszolgált ételek minősége messze meghaladja azon magyar éttermekét, melyek ugyan saját mellüket verik büszkeségükben, ám az alapanyagok terén mérföldekre maradnak le egy átlagos nyugat-európai étteremhez képest.

 

Az itallapon csodás találmány köszön vissza, a decis poharakban felszolgált kóstoló, mely kapcsán pontos körképet szerezhetünk a nekünk tetsző sörről, és az elbizonytalanodás hátrahagyását követően immáron kedvencünket kérhetjük le újra, emberi mennyiségben. Sajnos a kép nem jó, nem adja vissza a marhahús élményét, de annyit elmondhatok, hogy nullás vércsoportú révén nem tudtam ellenállni a hagymás rostélyosnak.

 

Kellemesen kedves felszolgálás, korrekt árak, magas minőségű alapanyagokból készült ételek: kedves hely a Ratskeller! a legközelebbi alkalommal Regensburg történelmével és nevezetességeivel is foglalkozom egy kicsit, hiszen nincsen messze hazánktól a város, és talán egy hét is kevés lenne ahhoz, hogy alaposan körbejárjuk minden érdekességét.

Leave a Reply


5 + kettő =