Kedves ismerősöm, Bernadett, a héten megajándékozott Szegeden egy kosár friss zöldséggel. Temérdek zöld spárga, friss répa, gyökér, cukkini, borsó. Amikor hazaértem, a pincében hűvösre tettem, és ma jött el az ideje, hogy feldolgozzam az alapanyagot. Végre!

Elsőként készítettem egy zöldborsó levest, melyet spárgával ízesítettem, ebben önmagában nincsen semmi bonyolult, de a friss ízek élvezete már oly régen váratott magára.

A rengeteg zöld spárgát megpucoltam. A végeket egyelőre külön raktam, mert abból holnap lesz valami – még fogalmam sincsen mi – a szárak többi, nem fás részeiből pedig készítettem egy spárga alapot. Nagy részét lefagyasztottam, jó lesz alaplének, a fennmaradó, sűrűbb részéből pedig készítettem parmezán hozzáadásával egy érdekes mártást.

A cukkíniket félbevágtam, kibeleztem, és marhanyakból készített – igen rendesen fűszerezett – darált húst helyeztem bele. A tetejére parmezánt szórtam, megsütöttem. Az egész étel nem túl bonyolult, és itt is azt tartottam szem előtt, hogy a zöldségek frissessége, üdesége kerüljön előtérbe.

 A fogásokhoz egy érdekes bort választottam, mely Szicília vulkanikus dűlőin termett. A 2009-es évjáratú Rampante 70% Carricante, míg 30% Catarratto fajtákból áll. Nagyon markáns, fűszeres, minerális bor, csodálatosan mély színekkel, tükrösséggel. Nagyon nagy kedvencem.

Mivel az időjárás végre emberi, a kert nyugalmában lassan, komótosan fogyasztottuk el az ebédet. Két óra nyugalom, ami kellett.