Drága Paola néném!

Elnézésedet szeretném kérni a hosszú hallgatásért, azért, hogy nem adtam magamról semmilyen életjelet, de mentségemül szolgáljon, szeretett hazánk, szülőföldünk sora elég rosszul megy. Persze, most hallom szemrehányásodat, hogy a Te drágalátos öcséd – az én jó apám – miért nem hagyta ott Ragusát és vándorolt ki Veled együtt Amerikába, hiszen Te megmondtad, hogy Mussolini nem megváltás a népnek. De ne feledd, szeretett öcséd akkor még bottal kergette a vaskarikát a homokos úton, nemhogy jegyet válthatott volna a nagy útra. De ez örök vita, kérlek, ne menjünk bele.

Nem elég Neked az, hogy apánk szeretettel nevelt fel bennünket Vittorio öcsémmel? Jó-jó, már látom, hogy a család a szent, csak akkor nem az, ha egy óceánnal arrébb van, mint Te, drága Paola néném. És kérlek, ne vágd falhoz a pastát csak azért, mert Vittoriot említettem. Rendes gyerek ő, csak más szakmát választott, mint a család szerette volna. Eladja a bort és nem megissza.

De mindegy, lassan mi sem tudjuk, hol jobb, idehaza Szicílián, vagy Európa más részén. Persze Nálatok az óhaza gondjai biztosan semmit nem jelentenek, mert csak átlapozzátok a bankkártyákat, és megvesztek bármit. Ám itt koránt sincs így minden.

Nem akarok panaszkodni, csak arról szerettem volna beszámolni, hogy a nyár végén hazaszaladtunk egy orosz üzlettársunkkal Ragusába és körbenéztünk. Lehet-e valami boltot csinálni, mert itt Közép-kelet Európában lassan kiszorítják a családot minden üzletből és lehetőségből. A politikusokhoz már nem lehet hozzáférni, nincsen az a pénz, ami elég lenne nekik, egyszerűen nem kerülünk közel a tűzhöz. És a mentalitás mindenkire átragad. A minap Flavio öccsét hívta fel egy telefontársaság pénzbehajtója, hogy menjen oda a gyerek valamit megbeszélni, fizet, vagy nem fizet. Mi elkísértük, és három Alfával álltunk be a parkolóba a fekete Suzuki mellé. Meg is kérdeztük a suhanctól, hogy te meg ki vagy és mit akarsz. Ő közölte, hogy behajtó, mire Sergio összerezzent, hogy oda a világ, akkor most mi mik vagyunk? Drága Paola néném, itt már ijesztgetni sem lehet becsületesen az embereket, mert a stílust sem tisztelik a fiatalok. Szírre-szarra megy a fenyegetőzés, és közben olyan mézédes dumával csavarják ki a lóvét a polgároktól, hogy ahhoz képest a taorminai cassata kifejezetten savanyú. ráadásul minket nem neveltek apáink odahaza ilyen szép beszédre, mi a lényegre tértünk, nem kerülgettük a témát. De mivé lett a világ.

Igor – akit Te nem ismersz, de inkább nem is beszélnék róla, fogadd el, jó ember – a helyismeret kedvéért tehát megkért minket, hogy mutassuk meg neki Szicíliát, mert Franciaországból szeretné áttenni a jachtját Siracusa kikötőjébe, és becsületes megtakarítását is szívesen kamatoztatná a szállodaiparban. Így tehát kivettünk egy szobát a kikötő mellett – tudod, ahol a papiruszok nőnek a part menti forrásban. Giuseppe bácsi régi étterméhez közel. De erről majd később írok, mert focimeccs kezdődik, és egy komolyabb tétet tettem a hazaiakra, most nézem, hogy nem az a bíró vezeti a meccset, akit előre beharangoztak. Így biztosan izgalmas meccsre van kilátás.

Ölel szeretető unokaöcséd,

Marcello