Ma úgy döntöttem, hogy megpróbálom tovább képezni magamat a szakácsművészetek terén, így autodidakta módon megkíséreltem egyben megsütni azt a szarvas combot, melyet korábban bepácoltam, majd jobb híján lefagyasztottam. A fagyasztást követően az olajos pácban engedett ki. A húst őrölt borsok kavalkádjában megforgattam, majd kérget sütöttem rá, majd baconba tekertem, és megsütöttem. Sajnos túl sokáig, így értelemszerűen elveszítette zaftosságát. Megjegyzem, hogy addig nem is fog sikerülni a tétel, ameddig saját káromon meg nem tanulom a fogást. Mondjuk ehető volt a tétel, csak vendégek elé nem tálaltam volna. Mindegy, jó ok volt arra, hogy előkeressek a pincéből egy 1998-as toszkán tételt, kibontsam, és szellőztetés jogcímén belekortyoljak…

 

A vadhoz almás vörös káposztát készítettem, és a dinsztelésnél pont e borral öntöttem fel kicsit. A káposzta jó lett, a vad kevésbé, a bor meg olyan, amilyen…

 

Általában külföldön sem szokásom áruházban bort vásárolni, inkább hagyatkozok kisebb szakboltokra, de ez a tétel – emlékezetem szerint – pont valami áruházból való. A Ruffino borai széles körben megtalálhatóak mindenütt Európában a polcokon, így nem minősülnek egzotikus tételnek. Amikor megvettem csak az járhatott az eszemben, hogy legyen otthon azért egy jó Chianti. Nos, lehet, hogy valamikor nagyon jó volt, de így 13 év elteltével már koránt sem az, pedig lehetne, mert a toszkán borvidék más pincészeteiből még öregebb tételeknél is találtam kifejezetten jót.

 

A palack felbontása után megjelent egy kicsit savanykás illat, mely lassan, de biztosan elszállt, ahogy kiszellőzött a bor. Ehhez keményen dekantálni kellett. A bor színe kicsit téglavörösbe hajlik, fáradékonynak tűnik, de nem kellemetlen, nem utal borhibára. Az illat a szellőzéssel egyre tisztábbá vált, egyre inkább beazonosíthatóvá válik a Sangiovese, mint a 80-90% mértékű gerinc. Mindazonáltal ez a Sangiovese alap nem a legszebb, amit arról a tájékról ittam. Ugyanis imádom a 100% tisztaságú, házasítás nélküli fajtát, mely számomra mindig is egy tüzes, tanninos, nagy savú bort jelent, mely az idő előrehaladtával egyre szebbé válik. A tanninok általában elviselhető mértékre szorulnak és a fejlődéssel egyre inkább előtérbe kerülnek a másodlagos gyümölcsös jegyek.  Egyes pincémben található tételek már messze túl voltak a 15 éven, és gyönyörű, csúcson lévő boroknak minősültek. Ez a Chianti Classico már talán nincsen a csúcson, vagy csak meg kell várnom a holnapot, akkor mit mutat.

 

Ugyanis a szőlő fajtajellegéből még megtalálható a nagy sav, a szilvás íz, de a tannin csak nem akar lecsendesedni benne. És a legnagyobb bajom vele pont az, hogy a furcsa nyersesség kicsit – nem is kicsit – a harmónia rovására megy. Lehet, hogy még érdemes lett volna fektetni? Nem tudom. Valahogy úgy érzem, ez már nem lesz jobb. De attól is nagyon messze áll, hogy szétesettnek, betegnek lehetne nevezni. Ez egy 13 éves bor. Ennyi.

 

Érdekes módon az alkohol nem vehető észre benne, csak úgy, hogy megérzi az ember fejében az erejét, de ízében nem lóg ki, nem bántó.

 

Találtam még idehaza saját készítésű gesztenyés süteményt, és a kettőt egymáshoz passzítva egyre jobb benyomást kelt bennem a bor. Az édes sütemény mellé kortyolva eltompulnak a bántó mellékzöngék, megtalálja a helyét az ital.

 

Ha összességében nézem a bort, akkor csak azért lehet negatív jelzőkkel illetni, mert a hozzá hasonló borok között kicsit lemarad, ám a világ más, hasonló korú boraihoz képest megállja a helyét. Persze, most “sír a szám széle”, mert nem volt valami tökéletes, de a tények makacs dolgok. Ha valami nem tökéletes, akkor azt el kell ismerni. Ez azonban messze nem becsmérlés, lekicsinylés, csak egy olyan tapasztalat, mely azt mondatja velem, hogy 10 éves kora előtt talán illik meginni egy ilyen Riserva Ducale tételt.

Holnap azért még visszakóstolom a Chiantit, és a változásokat feljegyzem.

 

 

One Response to “Ruffino Riserva Ducale Chianti Classico 1998”

  • donmarcello:

    Ma elfogyott a bor vége. Kellett ennyi idő ahhoz, hogy igazán élvezhetővé váljon. Minden rossz, amit tegnap írtam, mára köddé foszlott. Érdekes, de ez van.

Leave a Reply


kettő × = 14