Vicenza1Nem vagyok Vicenza szakértő, és nem is akarok az lenni. Ezért csupán benyomásaimra támaszkodhatok, és néhány képet villanthatok fel a teljesség igénye nélkül abban a hitben, hogy hátha valaki megszakítja sietős útját és benéz a városkába. („Városka, már amennyiben több mint százezer lakos mellett annak tekinthető. Ám a történelmi város mégis magán hordozza eredeti nagyságát, kiterjedését, így addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér.)

 

Vicenza17Vicenza neve kétség kívül összeforrt Andrea Palladio művészetével. A Világörökség részeként megbecsült belváros számos épülete került ki Palladio rajzasztaláról, ám talán még ennél is fontosabb, hogy Veneto és kisebb mértékben Lombardia tartományok megannyi épületét álmodta meg, és palotái gyakorlatilag stílust teremtettek. Legutóbb, a nyáron, igyekeztem néhányat felkeresni, ám ez csak korlátozva lehetséges, hiszen legtöbbjük magánkézben- és használatban áll jelenleg is.

 

Vicenza0Mivel szállásomhoz a legközelebb eső pompás épület a Palazzo Chiericati volt, lássuk ezt először. A városi múzeum két érdekkört vonz: a művészetekért rajongó utazókat nappal és az italozni, kábítószerezni vágyó fiatalokat éjszaka. A különös kettősséget a márciusi eső mosta egybe.

 

Vicenza3A nyitott loggia, a homlokzat hármas tagolása klasszikus reneszánsznak mondott, számomra mégsem keverendő össze mondjuk Firenze zömök, nagy súlyú reneszánsz palotáival. Palladio általam élőben látott épületeire mindig könnyedség volt a jellemző, és homlokzata inkább a klasszicizmus jegyeit hordozza, mint a reneszánszét. Persze, erre jöhet az azonnali válasz, mitől lenne klasszicizmus, ha nincsen előzménye? Azt hiszem, az antik építészet ma napig tartó továbbélése kapcsán talán Palladio lehet az egyik legfontosabb láncszem. Palladio 1508-ban született és 1580-ban hunyt el. Azaz Michelangelo a születésekor már 33 éves volt, míg Leonardo már 56, illetve Raffaelo 25. Azaz, mire alkotói korba ért a reneszánsz minden érettségét, főbb alkotását felsorakoztatta.

 

A Palazzo Chiericati kívül nagyon kellemes épület, míg belül igen furcsa. Egyfelől pompás freskókkal ellátott, melyek kapcsán megkockáztatom, jóval később kelteződtek, másfelől igen szegényes kialakítású belső tereket látunk. A pinceszintet feltárták és ott érdekes képtárat alakítottak ki a réges-régi boltozatok között, mellett, alatt és fölött.

Vicenza6Vicenza4

Talán sokkal romantikusabb látnivaló a Teatro Olimico, melyet ki más tervezhetett volna, mint Palladino. Az antik színház tagolásában kialakított teret lefedték, és úgy tartják, ez a világ első fedett színháza. Érdekes, hogy a leírások alapján alig használták a helyet, és az az eredeti díszletekkel együtt élte át a történelem viharait. Azok, aki számos antik színháza romjai között jártak már, különösen érdekes a stílust élőben, sértetlenül megtekinteni.

Vicenza8

Vicenza10A színház nézőtéri padozata recseg és ropog a lábak alatt. Érezhető a hely fontossága, súlya. Ha jól tudom, akkor manapság rendeznek itt előadásokat, mely – úgy vélem – még akkor is egy életre szóló élmény lehet, ha olaszul egy árva szót sem beszél az ember. Egyébként meg egy érettségizett ember azért a klasszikus darabokat azért ismeri. Vagy legalábbis illene ismerni.

 

Vicenza11A hely akusztikája valószínűleg kifogástalan, hiszen még az útikönyvek lapjainak sercenése is élesen hasít a levegőben. Az alagsorban némileg dohos a levegő, de  talán Vicenza egészére jellemző lehet ez. Palladino ugyanis az épületeke egy részét – a folyók miatt – eleve kiemelte. Nos, a színház pedig igen mélyen fekszik.

 

 

De induljunk beljebb a belvárosba. A régi árkádok fagerendás mennyezetei alatt remek boltok sorakoznak. Az egyik kedvencem – mi lenne más – egy tipikus olasz gasztro remek volt. A sajtok, szalámik tömege mellett a pincében egy minden igényt kielégítő borospince kapott helyet, ahol – épp véletlenül – egy helyi sommelier mutatta be a bolt portékáit. Kaptam az alkalmon és csekély latin tudásommal átvészelve az angol nyelt helyi hiányosságait, jelentős időt sikerült eltölteni Veneto boraival.

Vicenza13

Vettem egyébként néhány palack helyi bort. Megtanultam 2 új, eddig számomra nem ismert szőlőfajtát, és ismét eljutottam addig a meggyőződésig, hogy  - kevés kivétellel – a magyar borászoknak csak a szája nagy. Ugyanis az a minőség, melyért odahaza egymást tüntetik ki, és ütik lovaggá, az Itáliában valahogy magától értetődő. És a helyzet nem lesz jobb, csak rosszabb. Más mentalitás, más fejlődési út, de azt gondolom, a történelmi utak nem véletlenül haladnak arra, amerre. Az il Ceppo nevű boltot egyébként 1971-ben alapították.  Az intézmény külön “menü”-vel szolgál a vevőknek. Az elő-előételektől kezdve a legkomolyabb főfogásokig mindent előkészítve lehet kapni náluk, és azért egy bárány borda azért nem gyerekjáték. Csak itt, mert ebben szocializálódtak, ezt szokták meg évszázadok óta. Lehetne tanulni tőlük, de valahogy a magyar eléég magasan hordja az orrát ahhoz, hogy észrevegye, mi fekszik a lába előtt. Már amennyiben egyáltalán elhagyja egyszer a faluját…

 

Vicenza14A reneszánsz belváros főutcája az autóforgalomtól elzárt terület. Érdekes módon, a legfontosabb tér beljebb van. Ugyanis a Piazza dei Signori közepét uraló Basilica Palladiana „mellékutcából nyílik”.

Vicenza18Az eredeti épület nem így nézett ki, és még az 1400-as években épült. Csakhogy valami miatt összedőlt 1546-ban. Viccesen mondhatnám, hogy heves volt a városi vezetőség ülése, melynek állandó színtere volt. A bazilika eredeti célja, mint minden esetben, az antik korban, a közösségi kapcsolatos színtere volt. Üzletek, tanácskozások helyszíne. Amikor a Százak Tanácsa Palladiot megbízta a feladattal, építse újjá a művet. A korabeli gótikus romok köré körbefutó, kétszintes árkádsort tervezett, mely teljesen újraértelmezte az épületet. Körbejártam a művet, igazán lenyűgöző alkotás úgy, hogy minden magától értetődőnek tűnik. Erre mondják, hogy harmonikus.

 

Vicenza15Vicenza16A téren körben jobbnál jobb boltok sorakoznak, megmutatván azt, hogy a jó minőségnek az ára is magas. Nem értelmetlenül, hanem arányosan. Egyébként ez az egész városkára oly jellemző, minden a maga helyén van, aranyosak a helyiek, még a turisták is viselkednek, habár lehetséges, a fagyos, esős március volt az ideális, és a szabadságolások idején felszabadul a kulturálatlanság is.

 

Szeretnék még beszélni két épületről. Az egyik a Loggia Bernarda, mely a városi tanács otthona lett. ez is Palladio műve, mint gyakorlatilag majd minden. A lepantói győzelem (1571) évében megkezdett – talán azzal erős összefüggésben keletkezett – épület talán a legcsodásabb a városban.

 

Vicenza22A tőle balra álló épület ad helyet a Garibaldi étteremnek, mely külön cikk tárgyát képezi. A tulajdonosok kincsekért újították fel, alakították át az éttermet, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz sem, hogy jó időben a tér egyik legjobb terasza lehet.

Vicenza21Egyébként a Basilica teraszán sétálva érdemes ea messzi távolt fürkészni, hiszen Palladio más alkotásában is gyönyörködhetünk.

 

 

 

 

Vicenza23

Vicenza26

 

A séta végére egy kellemes kis parkot hagytam, ahol érdemes elővenni a könyveket és épületről épületre végigolvasni a tényeket. Hiszen az álmodozásnak is csak akkor van értelme, ha el tudjuk helyezni álmainkat valami kézzel fogható közegbe. Vicenza évszázadokat repít vissza a múltba, kissé kopott, de ez az antik közeg olyan, mintha betérhetnénk Palladio műhelyébe egy jó kupa venetoi borra…

Vicenza25

 

Vicenza24

 

Leave a Reply


nyolc − 5 =