Lassan több mint egy év elmúlt, hogy életemben először, ám nyilvánvalóan nem utoljára elvetődtem Lisszabonba. A mai napig furcsa érzések kerülgetnek, ám valahogy húz vissza a város. De kezdjük az elején.

 

A szállásom rendben volt, mivel a budapesti Corinthia munkatársai előre bejelentették érkezésemet, és kérték, legyenek figyelemmel mindenre. Ez egy idegen városban nem is olyan rossz gondolat. A TAP légitársaság nagyon komoly szolgáltatást nyújtott. Igaz, Prágán keresztül repültünk, mely jelentősen meghosszabbította az utat, ám nem kevéssé mulatságos volt, amikor a gép hasába egy kerek órán át pakoltak be papagájokat. A kényszerű megállót követően megkettőzött sebességgel repültünk tovább.

A fedélzeti koszttal elégedettek lehettünk, mert ízletes, ám könnyű, elégséges adagú menüt szolgáltak fel. A kínált bor pedig kifejezetten jó volt. Mondhatni, az összes repülőutam alatt ez volt a legjobb.

 

Amikor megérkeztünk Lisszabon fölé, tágra nyílt szemekkel néztük, mit is vacsoráznak a lakók, mert a gép olyan alacsonyan szállt le, hogy konkrétan be lehetett látni a modern emeletes házak ablakain. Elsőre felettébb félelmetes érzés volt, kicsit később már inkább érdekes.  Leszállást követően beültünk egy taxiba, és percek alatt a Corinthia Hotel Lisbon http://www.corinthia.com/en/Lisbon/home/ kapuja elé értünk. Meglepetésként hatott rám, hogy a taxióra által mutatott viteldíjat még meg kellett fejelni a csomagokra kirótt összeggel, mely tekintetében talán nem volt lehúzás. Talán, mert ezt követően soha nem tapasztaltam olyan visszaéléseket a taxiban, melytől Budapesten szinte minden utas retteg.

 

A szálloda egy nem is oly régen átalakított, egyébként igen randa, modern épület, melyet belsőépítészeti megoldásokkal egyértelműen felismerhető Corinthia Hotellé alakítottak át. A szálloda különlegessége, hogy a legfelső emeleten alakították ki az Executive szintet, ahová csak a külön szolgáltatásra befizetett vendégek léphetnek be. Az ajtó „kulcsa” (kártya) vezérli a liftet. A 23. szinten Clubot alakítottak ki. A reggelit is itt szolgálják fel, ám egész nap különböző harapnivalókat és italokat kínálnak, ám a legjobb szolgáltatás a személyzet volt maga, hiszen a kisasszonyok a reggeli után tökéletes napirendet alakítottak ki a látnivalók értékelésével, és egyéb turisztikai ajánlataikkal.

 

 

Az Executive Club ételkínálata természetesen nem a napi háromszori főétkezés igényével készült. A séf magyar, a konyha erősen nemzetközi, ám igen jelentős portugál beütéssel, és ez jó. A Club erősségei közé leginkább a sütemények, desszertek tartoznak, melyekkel nem lehetett betelni. A magyar gyomornak természetesen hiányzik a leves, melyből a budapesti Royal mindig tökéleteset nyújt, és érdekes módon, mindegyik külföldi előszeretettel fogyasztja is a leghagyományosabb, legprofánabb levelesek, mint a tarhonyás krumplileves, például.

 

A szobák vonatkozásában nem lehet panasz, különösen nekem, hiszen addig kavartak lányos zavarukban a recepción, míg kinyitottak valami hatalmas szobát, nem pont nem az volt, amit foglaltam, ám nem volt arcuk hozzá, hogy a látványt követően visszapasszírozzanak valami „lyukba”. Azt gondolom, ennek semmi jelentősége nincsen, mert az átlagos méretű szobák is tökéletesen megfelelnek az 5 csillag kívánalmainak.

 

A szálloda rendelkezik egy úszómedencével is, melyben egyszer megmerültem, ám a feszített menetrend miatt ezt nem nagyon tudtam kiélvezni.

 

Sajnos a hotel nem rendelkezik olyan miliővel, mint mondjuk a budapesti, vagy a szentpétervári, így a modernségből adódó ridegséget a személyzet megannyi kedvességgel kompenzálja. Legyen az ember akár átutazó, akár üzleti úton, vagy csak egy kellemes hétvégi városlátogató, tökéletes pihenést nyújt a szálloda. Azt gondolhatnánk, hogy ez természetes, ám nagyon nem az. Ugyanis, aki sokat utazik, és gyakran kényszerül szállodába, az ismeri a jellegzetes problémákat, mely adódhat a szoba technikai színvonalából, a személyzet hozzá nem értéséből, és bármi másból, mely igen bosszantóvá válhat. Itt minden tényleg flottul működik, panasz nem lehet rá.

 

Volt egy ismerősöm, aki elégedetlensége jeléül csillagokat szokott leverni a falról, és ez a rémisztő szokás szállóigévé válik nálunk, ám igazságtartalmát nehéz lenne tagadni.

 

A hotelből rendszerint gyalog indultunk el bármilyen irányba. Aki még nem járt Lisszabonban, az rendesen megütközik az utcák apró köves burkolatán, mely tökéletesen lehetetlenné teszi a hölgyek számára a magas sarkú cipő viselését. Ezt leszámítva minden nagyon közel van. Metró, vasút, taxi.

 

 

Mondjuk a szálloda környéke messze nem a legelső belváros, de talán nem is baj. Összességében tökéletes kiindulópont akár üzleti, akár szabadidős utazásokhoz egy olyan furcsa világban, amikor már nem elég az 5 csillagot a falra ragasztani, valamit illik is szolgáltatni.

 

Leave a Reply


kilenc × 1 =