Van egy nagyon kedves ismerősöm, Varga György borász Révfülöpről, akivel tulajdonképpen vagy 10-12 éve ismerjük egymást, azonban a kezdeti kapcsolat jó időre megszakadt és csak azt követően találkoztunk újra, hogy leköltöztem Balatonra.

Gyuri azon borászok közé tartozik, akik a rendszerváltást követően elsőként mutatták meg a nagyközönségnek, pontosabban a gasztronómiának boraikat. Balatoni fehérborait minden borszerető ember messziről felismerte már a címkéről is. Sajnos a pincészet az idők elteltével kiszorult a vezető borászok közül, ám ez nem jelenti azt, hogy a borok rosszabbak lennének. Manapság a marketing elsőrendű szempont, és a családi borászat itt nem jeleskedik, vagy legalábbis nem önti bele a pénzt a reklámokba feneketlen vödrökkel, illetve nem von bele bizonytalan eredetű mágnásokat, mint azt teszik sokan mások. Így a pincészet megmaradt egy kedves, nyugodt helynek, ahol szívesen fordul meg az ember. A Kál-Vin név pedig tovább él.

Időközben Varga György lánya egy csakugyan remek éttermet hozott létre a pince mellett, mely a Mákvirág Borház Vendéglő néven vált ismertté. Az étterem és a pincészet honlapjának elérhetősége: http://www.kali.hu/kal-vin/

Most Húsvétkor nyitotta a szezont a család, így mi is felkerestük egy kellemes családi ebédre a vendéglőt. Az étlap egyelőre korlátozott, ám meglátásom szerint pont elegendő. Az olaszrizling fröccsök lekérését követően húsleveseket, illetve zeller krémlevest rendeltünk, majd áttértünk a bárány szekcióra. A paprikás fenséges volt, hibát nem lehet benne találni, azonban az általam fogyasztott bárányborda még különlegesebb volt.

Ugyanis a sajtos-túrós polenta egyáltalán nem megszokott köret, míg a citromfüves alma zselé sem kerül minden nap az asztalra. A roston megsütött bárányborda pedig úgy volt tökéletes, ahogy felszolgálták. Itt nem az osztályon felüli éttermek – rózsaszín közepű, különleges alapanyagból, különleges eljárással készített – bordáit kell elképzelni, hanem egy tökéletesen fűszerezett, és sütött, tulajdonképpen bárki által elkészíthető húst.

Az ebédet egy igen korrekt, nem túl édes, tiramisu és feketekávé zárta le. Megúsztuk az esőt, a szelet és a hideget, így az ünnepek lezárása tökéletesre sikerült.

Habár a parttól kicsit félreesik a vendéglő, meleg szívvel ajánlom bárki számára, aki tényleg nyugodt körülmények között úgy szeretne étkezni, hogy csukott szemmel választva sem tud melléfogni az étlapot illetően.

Leave a Reply


+ nyolc = 14