Székesfehérvár számomra az a város, ahol folyton-folyvást eltévedek. Van egy bevezető út, és van egy kivezető. Nem tudom, hogy mikor fog változni helyismeretem, de nem nagyon érint a probléma, ugyanis eltalálok oda, ahová készülök, a többit a vak szerencsére bízom.

Így kerültem a „67 Étterem & Bistro” szent asztalához. Ugyanis az itt eltöltött órák igazán magasztos gasztronómiai élményekkel gazdagították életemet. Ez már pont az a kategória számomra, melyet saját kis konyhámban még csak meg sem tudnék közelíteni, nem hogy konkurálni az egyes fogásokkal. Persze, soha nem lehetünk egy súlycsoportban, hiszen nekem nem ez a hivatásom, ám azt vallom, néhány ötletet ellesni még nem büntetendő.

Vegyük először például a hely specialitásaként szereplő húslevest, melynek betétje a házi készítésű ravioliba csomagolt leveszöldség. Ügyes ötlet, rendhagyó, elegáns megjelenés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy vegyük az egyik főételt, melyet az étlapról választottam, a borjúpofa „pörkölt” tojásos galuskával. Ezt is képes egy gyakorlott házi-szakács elkészíteni, már amennyiben ilyen jó alapanyaghoz jut. Sokan azt hangoztatják, hogy a korábban megvetett húsfajtát csak a gasztronómiai divat dobta fel, melyre nem nagyon tudok, vagy akarok mit mondani. Ha így van, akkor hál’ istennek, mert amióta megismertem a borjú-, illetve marhapofát, csak jó emlékeim vannak a fogásokról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A madártej klasszikus darab, ám a tojáshab már nem annyira. Lehet vele odahaza pepecselni, ám nem lehetetlen dolog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hely számomra otthonos, mert olyan barátom avatott be a szentségekbe, aki igen gyakran megfordul az étterembe. Herczeg Zoltán tulajdonossal számos alkalommal elegyedhettem komolyabb beszélgetésbe, és anélkül, hogy ismerném szakmai előmenetelét, számomra hitelesnek, konkrétnak tűnt. Sőt, diskurzusaink igazán emlékszámba mennek.

Az étterem két arcát mutatja, ám mindegyik vonzó. Az egyszerűbb megközelítést – mely a pénztárcát is kíméli, és mégis élményt nyújt – a napi menük rendszere nyújtja, ahol a felszolgált ételek tökéletessége és változatossága néha kiemelt borvacsorák színvonalával vetekszik. Az étlapról történő választást már komolyabb beruházást igényel, ám ez sem kifizetethetetlen, pláne úgy, hogy a fogások alapanyag árát ismerve messze nem tűnik a számla eltúlzottnak. Sajnos mindaddig, amíg a hazai termékek alkalmazhatatlanok tisztességes nyersanyagként a minőségi gasztronómiában, addig nem csupán a hús árát fizetjük, hanem a hűtőkamionokét is…

Összességében elmondhatom, a székesfehérvári étterem bőven a legjobb emlékeim közé sorolható be, nyugodtan állítom, akár Budapestről is megér egy utazást, nem is egyet…

http://www.67etterem.hu/

http://www.facebook.com/67Etterem

One Response to “67 Étterem & Bistro – Székesfehérvár”

Leave a Reply


5 − = három

Legutóbbi hozzászólások
2020. július
H K S C P S V
« ápr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Don Marcello