Öcsém egyfolytában áradozik Burgundia szépségiről, és bevallom, Jásdi István könyvének egyes részeit elolvasván már nem is csodálkozom annyira.

Születésnapomra kaptam egy 2009-es évjáratú – azaz igen friss – Chassagne-Montrachet vörösbort a Louis Latour pincészettől. Ha jól látom a cég oldalán, akkor ez egy „alapbor” lehet náluk, mely a Cote de Beaune régióból származik.

Mivel volt szerencsém már egy palack fehérhez e pincéből, a várakozásom meglehetősen nagy volt. Amikor kibontottam a palackot, elsőként azt vettem észre, hogy nem csupán a palack „ódivatúan”, vagy inkább tradicionálisan zömök, hanem a kapszula is igen kemény, vastag anyagból készült. Minőségi érzetet keltett bennem, miként a dugó is, melyből igazán messze ható következtetéseket levonni nem lehetett.

A bort a kiöntés után gyakorlatilag azonnal lehet fogyasztani, nem kíván dekantálást, egyéb cirkuszt. Leültem tehát a teraszra és gyönyörködtem a rózsákban, majd később meggyújtottam egy kis tábortüzet és annak melegénél kortyolgattam a bort besötétedésig.

A Pinot Noir szőlőből készült bor számomra teljesen olyan volt, mintha egy édesség nélküli szörpöt ittam volna. A gyümölcsössége mindenen áthatolt, ám mielőtt párhuzamokat vonnák konkrét gyümölcsök és a bor jellemzői között, szeretném leszögezni, hogy ez nem meggy, málna, meg ribizli, meg egyéb, hanem konkrétan a Pinot Noir, melyet hazai borokban nagyritkán lehet ilyen egyszerűen, sallangmentesen megtapasztalni. Ha öcsém rejtett szándéka az volt, hogy adjon egy etalont, akkor köszönöm.

 

A bor áttetszően üde rubinvörös volt, mentes minden zavaró és kellemetlen tannintól. Minden egyes korty egy újabbat követelt meg. Nincsen zavaró alkohol, oda nem illő – ám mások által nagyra tartott, furcsa illatok, ízek – így ez lett az a konkrét bor, mely felvonultatta a tökéletes eleganciát.

 

Számomra furcsa, hogy egy burgundi alapbor idehaza felső kategóriás termék, ám ez van. Nem tudom, hogy lesz-e lehetőségem beszerezni néhány palackot elfektetés és későbbi csodálat céljából, ám érdeklődve olvasom, hogy a pincészet ezt még nem is javasolja fogyasztásra, várni kellene vele.  Könyörgöm, milyen lehet ebből egy 1990-es, mondjuk?

 

 

 

 

2 Responses to “A burgundi vörös – Maison Louis Latour Chassagne-Montrachet Rouge 2009”

  • Szia Töki! Célom teljesen egyszerű volt, szeretetből adni egy bort, mely tisztán örömet, élvezetet ad. Persze, elfogult vagyok, olyat adok, amit én is szeretek. Éld át Te is! Kicsit “szakmázva”, tudatosan adtam ezt és nem drágábbat, mert Burgundiát meg kell érteni, tapasztaltnak kell lenni. Sok hibám egyike, elfogult vagyok a francia borokkal. Természetesen a minőségi verzióval, náluk is van sok lélektelen folyadék. Szóval, amikor elkezdtem “borozni” a tapasztaltak azt mondták, dögös a bordeaux-i, de majd, ha megérek, a burgundit fogom értékelni. Meg elmondták, hogy Burgundia a legbonyolultabb, legfőbb a terület de ismerni kell a termelőt és az évjáratot is. Hallgatva ezeket az intelmeket, természetesen be is sz..tam. Sebaj, gondoltam, mikor leszek én még időebb “szivar”, maradjunk csak a kemény, tanninos, brutál, rögtön érezhető boroknál. Annak rendje és módja szerint habzsoltam ezeket, majd egyszercsak elteltem. Plusz szerencsémre volt pár emner, aki fogta a kezem és vezetett a borok világában. Néhe kipukkant egy- két tuti Pinot is. Lelkessdésem határtalan volt. De meg is ijedtem, igazuk volt a nagy öregeknek. Ez egy más világ! Miután Burgundia drága cucc, szétnéztem itthon. Hohó, vannak nálunk is favorit drága Pinor-k, dicshimnuszokkal ellátva, biztosan tutik! De kóstolva ezeket, valahogy nem találtam meg azt a világor, mint “csigazabálóéknál”. Marad tehát a pénztárca mélye, ( holnap nem eszem inkább) jöhetnek a dűlők, a fineszes apróságok! Összegezve az eddig tapasztaltakat, a francia, és különösen a burgundi borokban kiemelkedik az elegancia, finesz, cizelláltság de leginkább a harmóniára való törekedés. Jaja, uszkve 300 éve foglalkoznak evvel, néhol régebb óta, valamit csak kiötlöttek. Összességeben csodálattal adózom eme borok irányába és marad a tanulás. Itt engedtessék meg két élmény az elmúlt két hétből; az első egy 1997-es Pernand-Vergelesse fehér volt Louis Jadot pincészetéből, mely bor olyan mélységet mutatott, amit addig csak csúcs, Grans Cru idősebb chapagnokban éltem át. A másik a tegnap esti Hospice de Beaune 1998 volt, mely Pinot olyan filigrán volt, hogy tuti érlelhettem volna még kb. 15 évig. Mellette természetesen ott volt az érettség is, ami végképp megzavart, csodálattal telített el. Szóval Töki, burgundiát meg kell ismerni, ahhoz meg sokat kell tapasztalni. Marad a jelszavunk, “halál a májra!” na ez utóbbi vicc volt, de ami igaz, az igaz, csak a tapasztalat visz előre.

Leave a Reply


− 3 = egy