‘Don Marcello levelei’

Drága Paola néném,

Egész nyáron nem jelentkeztem Nálad, remélem megbocsátod. Ha másért nem, akkor azért a karton borért, melyet küldtem.

 

Idehaza még nagyon jó idő van, füvet nyírtam, Tihanyban kávéztam, néztem a tova suhanó vitorlásokat Mivel ezen a héten nem nagyon kellett utaznom, rohannom, több időt tölthettem azzal amit szeretek, és azzal is, amit kifejezetten gyűlölök, azaz borozhattam a csillagfényes meleg estékben, illetve nap közben az asztal fölött görbülhettem. De nem panaszkodni akarok, csak beszámolok a kontinens viselt dolgairól.

 

Mi idehaza a mélyhűtőre dolgozunk, zöldséget pucolunk, zöld fűszert csomagolunk, húsokat fagyasztunk, mert bármi lehet. Azt sem tartom kizártnak, hogy egy reggel arra ébredünk, a Párt összes funkcionáriusa kiáll egy színpadra, és közli, ők még felvették előre a 13. havi fizetésüket, és a szolgálati lakást egy évre előre kifizette az állam, de a tény az, hogy elfogyott a pénz, így mindenki bízzon a Jó Istenben, és ölelje magához a Nagy Alaptörvényt, melyet amúgy pont ma osztottak ki az általános iskolásoknak nagy káromkodások közepette.

 

Nem tudom, Ti hogyan vagytok ezzel, meg mit érezni a Nagy Magyar Boldogságból, de a fülkeforradalom pont azt hozta el, ami objektíven várni lehetett tőle: rengeteg mellébeszélést és demagógiát, ám annál kevesebb konkrét munkát és cselekedetet. A legnagyobb horderejű kormányzati hír az, hogy Demján elvtárs milliókat nyert pókeren, azt sem tudni, forintban, vagy dollárban. Illetve az, hogy a homeless állampolgárok és szavazók már a szatyrukat sem tehetik le a földre, annyira nem lehet hajléktalankodni.

 

Közben a szőlő szüret lassan a vége felé közeledik, nagy évjáratnak nézünk elébe, legalábbis amit eddig kóstoltam, az nagyon nagy reményű. Kérdés, hogy érdemes-e hosszú elfektetésre készíteni a bort, vagy addig igyuk meg, ameddig lehet. Én az utóbbira szavazok.

 

Most olvastam, hogy 23-án egymás hegyére-hátára szervezik az ellenállók, és a Párt a rendezvényeiket. Lesz nagy balhé -ahogy Totya mondta, és meglátjuk, ki és milyen jelentést ír majd róla. Gondolom azt, hogy a Gyurcsány a felelős mindenért.

 

Peregnek tehát a napok, különösebb nem történik, és a vihar előtti csend szagait, fényeit látom magam előtt. Állítólag holnap 26 fok helyett csak 12 lesz, és szakadni fog az eső…

 

Ölel szeretettel unokaöcséd,

 

Marcello

 

Drága Paola néném!

 

Tudod, hogy még a régi világban jól működött a Család, és szerte Európában jól működő üzletágat tartottunk fent a pénzbehajtások terén. Vagyont szereztünk, politikai kapcsolatokat ápoltunk, és komolyak voltunk. Nem vicceltünk, nem beszéltünk félre, és leginkább, nem a kisembereket húztuk le. Aki 150 cm alatti volt, ahhoz nem nyúltunk.

 

Van itt Magyarországon egy EOS nevű család, mely teljesen más módszerekkel dolgozik, és én nem is nagyon értem ezt a mentalitást.

 

Küldenek most is egy levelet, hogy “Tárgy: Jogerős fizetési meghagyás előtti fizetési felszólítás” Én ismerem a fizetési meghagyások rendszerét, tudom, hogy ehhez kell egy – elméletileg – megalapozott követelés, egy kérelem a közjegyzői rendszeren keresztül, majd a követelést az adós vitathatja, és ebben az esetben az ügy perré alakul. Ha az adós a követelést nem vitatja, avagy nem válaszol, akkor az FMH jogerőre emelkedik.

 

Az EOS feje kitalálta azt, amit a még a Párt vezetői sem. Van nekik egy vélt vagy valós követelésük, mely tárgyában az adóst felszólítják (mi még anno kimentünk személyesen a srácokkal, most csak levél). Ám azt állítják, hogy amennyiben az adós nem fizet, akkor az FMH már jogerős is lesz. Ráadásul a nem is létező FMH végrehajtásáról beszélnek, így megjelölik a “várható jogerősen végrehajtható összeget” is.

 

Nekem valahogy fáj, hogy nem jelenik meg egy busznyi ukrán a kapum előtt, és nem kezdhetünk tűzharcba, vagy nagy alkuba, mely során az ukránok hazamennek és pénzt kérnek az EOS családtól, de ezek csak úgy fenyegetnek. Költik a postára a pénzt, nincsen elég meleg szar a zsebükben, hogy idejöjjenek. Ám az írást sem ismerik eléggé, hogy beadják az FMH kibocsátása iránti kérelmet. Csak telnek a napok, a hetek, a hónapok, és az évek.

 

Ám vannak a kisemberek, akiket be lehet csapni, akik megijednek és akkor is fizetnek, ha egyébként nem kellene, mert a hitelezőnek nincsen igaza. Na, ez a szakma szégyene. Öregasszonyokat, nyugdíjasokat, kevésbé tapasztalt polgárokat húzogatni.

 

Én nem tudom, mivé fajul a világ, de ez már nem az én világom…

 

Ölellek, és kérlek, ha majd kapsz valami levelet az EOS-tól, akkor hívj fel nyugodtan!

 

Don Marcello

Drága Paola néném!

 

 

Tudod, a régi szép időkben még mi raboltuk ki a bankokat, nem azok minket. Tegnap néztem a Banki meló (The Bank Job) c. izgalmas krimit, ahol régi kollégák esetét dolgozták fel. Akkor még volt finesz, becsület és méltóság. 2011-ben már csak portfóliók léteznek.

 

Levelemet nem más keletkeztette, mint Dr. Léhmann György ügyvéd úr gyakorlatilag nyílt levélnek minősülő keresetlevél tervezete a deviza alapú hitelek tárgyában. Tudod, Drága Néném, hogy én már megpróbáltam un. megállapítási keresetet előterjeszteni e tárgykörben, azonban a bíróságok egységes joggyakorlata az, hogy van helye marasztalásnak, így a Pp. 123. § második mondata alapján nincsen helye a megállapítási keresetnek. A marasztalás márpedig arra az összegre irányul, melyet feleslegesen (jogalap nélkül) fizettem ki a bankoknak.

 

Az ügyvéd úr írása itt található:

http://www.scribd.com/fullscreen/57925376?access_key=key-m33pzzra9b94ssibr9q

 

A jogi érvelés figyelemre méltó, még akkor is, ha a néhány éve tartó folyamatos próbálkozásaim során kikristályosodott gyakorlat ezzel eléggé szembe megy, én némiképpen elege halálra ítéltnek tűnik.

 

Én is elszaladtam ügyvédhez, ott hagytam egy diszkrét borítékot, megittunk egy flaska bort, és a szaletliben az alábbiakban szedtük össze a gondolatainkat:

 

A devizahitelekkel szembeni jogi érvelés lehetséges alapjai perjogi és anyagi jogi szempontból

 

 

I. Megtámadási kereset

 

A Pp. által meghatározott konjunktív feltétel,  hogy megállapításra irányuló kereset  (jogszabály eltérő rendelkezése hiányában) csak akkor terjeszthető elő, ha a megállapítást a felperes az alperessel szemben fennálló jogai megóvása végett kéri, teljesítést azonban – a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból – nem követelhet (BH 215/1997.; BH 652/1996.; BH 250/1993.; BH 270/2008.).

 

Továbbá a „megállapítási kereset a tartalmában és következményeiben is szűkebb a marasztalási keresetnél, és célja az, hogy a felperes ne követelhessen kevesebbet – megállapítást – ha az igénye ennél többre – teljesítésre – áll fenn, és így a jogvita egy perben elbírálható legyen. Az ilyen kereset lényege az, hogy a perbe vitt tény és jogalap tekintetében deklaratív tartalommal anyagi jogerő jöjjön létre.” (BH 270/2008.)

 

A védelemre szoruló jog megjelölése és a teljesítés követelésének kizárása a megállapítási kereset megengedhetőségének konjunktív feltételei. Ebből a védelemre szoruló jogot könnyű megjelölni (tulajdonhoz, tulajdon védelméhez való jog), de a teljesítést nem követelhet fordulat több ok miatt is értelmezés kérdése.

 

Ami a teljesítés követelésének kizártságát illeti, élő kölcsönszerződések esetében a teljesítés a kötelezettség lejártának hiányában nem követelhető, csak a már lejárt és teljesített részletek tekintetében lehetne marasztalásról beszélni. Mivel azonban a megállapítási kereset az egész jogviszonyra, így a már teljesített részletekre is kiterjedne, így rögtön eljutunk oda, hogy itt már valamiféle teljesítés követeléséről, legalábbis annak jogalapjáról van szó.

 

A nehézséget az okozza, hogy alig-alig határozható meg az összegszerűség, a pertárgy értéke, egyfelől azért nem, mert ezen kalkulációk elkészítésére csak a pénzintézetek lennének képesek, másodsorban ez éppen a perbeli adatoknak és bizonyításnak lehetne függvénye.

 

Hiába irányul azonban a per elsődlegesen a devizahitel nyújtásának alapkérdéseire és nem valamilyen tartozás fennállására vagy fenn nem állására (BH 58/2005.), mégiscsak arról van szó, hogy a teljesítés követelésének megengedhetőségét (jogalapját) választjuk el az összegszerűségtől, amit a megtámadási keresetre vonatkozó bírói gyakorlat nem enged.

 

Más logikai nézőpontból is lehet azonban közelíteni. Elfogadható az, hogy éppen a már felmondott kölcsönszerződés az, ahol nem indokolt a megállapítási kereset, mert a megszüntetett jogviszonyból már csak elszámolás és egymással szembeni követelés marad, amelyek külön-külön is teljesítés kérésének számítanak. Viszont akkor a már felmondott és a még folyamatban lévő kölcsönszerződések különbözősége miatt kellene, hogy más legyen a megállapítási kereset elutasításának indoklása a két esetben, de mégis ugyanaz.

 

A magyarázat az, hogy a bírói gyakorlat a teljesítés fogalmát az eljárásjog tekintetében jóval tágabban értelmezi, mint az anyagi jogban, azaz teljesítés követelésének számít gyakorlatilag minden szerződéshez (vagy azon kívüli károkozáshoz) kapcsolódó és pénzben kifejezhető követelés, függetlenül a két fél követelésének egyenlegétől. Ami tehát forintosítható, az nem lehet megállapítás tárgya, hiába lenne célszerű az ellenkezője egy folyamatos teljesítésű jogviszonyban.

 

Nem tagadható az összefüggés a pertárgy értékének megállapításával sem, hiszen megállapítási keresettel a nagy összegű kölcsönszerződések ellenére az illeték elhanyagolható lehetne. Azonban „ha a megállapítási kereset valamilyen összegű tartozás fennállására, vagy fenn nem állására irányul, a pertárgy értékét a tartozás összegében kell meghatározni, ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke megállapítható (BH 58/2005).

 

Mivel így még a megállapítási kereset megengedhetősége esetében is az illetéket úgy kellene fizetni, mintha marasztalási kereset lenne, így önmagában emiatt is célszerűbb marasztalásra irányuló keresetet előterjeszteni.

 

Az elméleti fejtegetésen túlmutatóan nézzük meg a konkrét esetet, mely velem előfordult:

 

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 67.Pf.640.687/2010/3. sz. alatti jogerős döntésében kimondta, hogy:

 

„Az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokat a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy osztja azon alperesi (banki) érvelést, hogy a felperesek a szerződés teljesítése iránt vagy a szerződés általuk értelmezett tartalma szerint keletkező túlfizetései megfizetése iránt marasztalásra irányuló keresetet előterjeszthetnének, így a Pp. 123.§-ban foglaltak szerint a megállapítási kereset előterjeszthetőségének azon előfeltétele sem áll fenn, hogy a felperesek teljesítést ne követelhetnének.”

 

Az elsőfokú döntést meghozó PKKB a 27.P.89.793%2010/6. sz. alatti ítéletében kifejtette, hogy „a polgári per ennek fényében nem nyomozás, nem arra vonatkozó eljárás, amelyben a felperesek kikutathatják, hogy tulajdonképpen mi is lehet a követelésük az alperessel szemben. A felpereseknek úgy kell a keresetüket előterjeszteni, hogy abban konkrét tényállításokat tesznek és konkrét igénnyel lépnek fel az alperessel szemben.”

 

A deviza alapú hitelek esetében közös vonás, hogy az adósoknak tulajdonképpen fogalmuk sincsen arról, milyen manipuláció történik a fejük felett. Az egyik hónapban ennyi, a másikban annyi a törlesztés összegszerűsége.

 

Alapvető gond az, hogy a bank (illetve a PSZÁF) azt állítja, CHF-ben vettek fel azért hitelt, hogy azt forintra váltván tudjanak kölcsönt adni az adósnak. Majd, amikor az adós törleszt, akkor a forintot CHF-re váltják vissza és úgy teljesítik a törlesztést a bankot hitelező bank felé. Kérdés, hogy ez igaz, vagy sem. A bankok úgy védekeznek, hogy nincsen szó egyedi mögöttes finanszírozásról, hanem csak portfóliókban beszélhetnek, ám itt is kérdés, hogy ki képezi a portfólió részét. Erről azonban nem beszélnek, az adós előtt egyszerűen üzleti titoknak minősítik a tényeket.

 

Tehát nincsen más hátra, mint találni kell egy kereseti formát, mely egyáltalán alkalmas lesz arra, hogy a bíróságok tárgyalják. Lássunk elsőre egy olyan gondolatot, mely a jogászok fejében elsőként fogan meg.

 

II. Marasztalásra irányuló keresetek

 

1. Ptk. 241.§.

 

Ptk. 241. § A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

 

A Ptk. 241. §-t olyan jogviszonyok rendezésére alkalmazzák, ahol a jogviszonytartalma, feltételei, alanyai nem vitásak, csak az ellenszolgáltatás vagy a külső körülmények, vagy a felek valamelyike körülményeinek megváltozása folytán valamelyik vagy mindkét fél érdekét sérti. A devizaalapú hitelezés gyakorlata nem tekinthető ilyen jogviszonynak.

 

A Ptk. 241. §-ra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata azt mutatja, hogy

- a szerződéses ellenszolgáltatásnak alapvetően az aktuális piaci áraknak kell megfelelnie, ez a kiindulási alap;

- a szerződés megkötésekor meglévő üzleti kockázat későbbi bekövetkezése önmagában nem alapozza meg a bírósági szerződésmódosítást;

- nem releváns, ha a piaci árral megegyező, de az üzleti kockázat részeként valamelyik félre nézve az ellenérték hátrányos.

 

Ami a szerződésmódosítás valódi indoka lehet, az a jogoknak és kötelezettségeknek olyan hátrányos megváltozása, aminek teljesítése az egyik féltől már nem várható el. Kifejezetten az összegszerűséget illetően, amolyan méltányossági alapú bírósági szerződésmódosítás inkább a bérleti és a családjogi (lakáshasználati) viszonyokban jellemző.

 

Tekintettel arra, hogy a megtámadás célja nem önmagában tehercsökkentés, hanem annak a jogalap és a mögöttes folyamatok feltárása, ez nem célravezető. Így a legfőbb ellenérv e jogcímmel szemben, hogy a Ptk 241. §-re való hivatkozás gyakorlatilag egyenértékű a most bevezetett rögzített árfolyam igénybevételével, és mivel elismeri a szerződés feltételeinek jogosságát (megerősíti a szerződést), így vagylagossá teszi a tisztességtelen szerződési feltételekre és a nem létező mögöttes pénzügyi folyamatok kockázatának áthárítására vonatkozó érvelést.

 

3. Klasszikus megtámadás

 

Ptk. 235. § (1) A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik.

(2) Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik.

Ptk. 236. § (1) A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.

(2) A megtámadási határidő megkezdődik

a) a tévedés, megtévesztés felismerésekor;

b) jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor;

c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor – részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.

(3) A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

 

Megtévesztésre két dolog kapcsán lehetne hivatkozni:

 

a) CHF/HUF kockázat

 

A bankok csak az árfolyamkockázatról tájékoztattak általában, de a tájékoztatásnak kifejezetten arra a devizapárra kell irányulnia, amely alapján az átváltás történik.

 

A bankok eléggé biztosak lehettek abban, hogy a svájci frank árfolyama nem csökken, mivel az évtizedes tendencia az, hogy a svájci frank – mint egyfajta, az aranyhoz hasonló biztos menedék a befektetők számára – erősödik, főként az euróhoz képest.

 

Ugyanakkor azért, hogy a válság felerősítette ezt a menedék-jelleget, és az eurózóna adósságválsága (görög, ír, portugál, spanyol, belga pénzügyi helyzet) még jobban erősíti a frankot, a pénzintézetek nem tehetőek felelőssé, ahogy azért sem, hogy pl. a negatív hatásra Magyarországon a forinthitelek támogatásának megszűnése-csökkentése még triplán is ráerősített.

 

Ezekre a történésekre alapítottan – nézetünk szerint – azonban nem lehet keresetet alapítani, ha egyszer a szerződésben benne van, hogy az árfolyam emelkedhet, ami elméletileg arra az esetre vonatkozóan is kielégítő tájékoztatás, ha a CHF/HUF árfolyam 860.-Ft lenne a mostani 222 helyett.

 

Nyilván sok devizahiteles egyet értene azzal, hogy a jelentős kockázat túlmutat a vállalható kockázaton és ez nem lehet szerencseszerződés, de jogszabállyal hogyan definiálható és különíthető el a vállalható és a jelentős kockázat mértéke, és hogyan határozható meg olyan kockázat, ahonnan már szerencse- és nem kölcsönszerződés.

 

b) Devizahitelként törlesztett forinthitel

 

Ez a tisztességtelen szerződési feltétel és a megtévesztés közös kapcsolódási pontja, azonban előbbi fogyasztói esetén határidő nélküli semmisséget jelent, míg utóbbinál azért igen átlátszó (alaptalan) érvelést kell előterjeszteni a felismeréssel kapcsolatban. Mindazonáltal vagylagos kereseti kérelemként ez is előterjeszthető.

 

c) Szolgáltatások feltűnő aránytalansága

 

Tartalmilag megegyezik az előző ponttal, de tekintettel arra, hogy itt a határidő az első teljesítéskor elkezdődik, a gyakorlatban alkalmazhatatlan.

 

4. Termékfelelősség

 

A téma a sajtóban elég népszerűvé vált, így a logikailag relevánsnak tűnő gondolatot érdemes végigfuttatni. Először is ki kell zárni a tárgyi hatály miatt alkalmazhatatlan jogszabályokat.

 

A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény csak ingó dolgokra és a villamos energiára vonatkozik.

 

1. § E törvény alkalmazásában

(1) termék: minden ingó dolog – akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált -, valamint a villamos energia;

 

Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet pedig taxatíve meghatározott fogyasztási cikkekre vonatkozik, így szintén nem jöhet szóba.

 

1. § (1) A Magyar Köztársaság területén fogyasztói szerződés [Ptk. 685. § e) pontja] keretében értékesített, a rendelet mellékletében felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre (a továbbiakban: fogyasztási cikk) e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki.

 

Milyen használható § marad a Ptk-ból ebben a körben?

 

Ptk. 305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

 

Még ha a kölcsönszerződés, mint „banki termék” dolog is lenne, akkor is alapvető probléma, hogy a kölcsön esetében időben semmiképp nincs kölcsönös szolgáltatás, hiszen az egyik szolgáltatás teljes egészében megvalósul az elején, utána már csak a másik fél törleszt.

 

Mivel azonban nem dolog, hanem kötelmi viszony, így innentől kezdve a teljes kellékszavatosság kiesik, hiszen egy kötelmi viszonyon nincs mit javítani vagy kicserélni.

 

A Ptk. 248. § alapján szerződés hibátlan teljesítéséért vállalható jótállás sem jöhet szóba, mert ilyet a hitelszerződések nem tartalmaznak, másrészt a szerződésben az egyik fél által szándékosan okozott hiba nem ilyen jellegű felelősséget von maga után, amellett ezen törvényhely alapján részleges érvénytelenség sem kérhető. Nem beszélve arról, hogy ennek háttérjogszabálya az a dolgokra vonatkozó szavatosság, ami eleve nem alkalmazható.

 

Összességében a devizaalapú hitelszerződés, bár fogyasztó által igénybevett banki terméknek nevezhető, de nem tartós fogyasztási cikk, legfeljebb tartós jogviszony.

 

5. Szerződésszegés és jogalap nélküli gazdagodás

 

Ez mind a megtévesztésen, mint a tisztességtelen fogyasztói kikötésen alapuló kereset egyik eleme kell, hogy legyen.

 

Ptk. 277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.

 

(5) A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.

 

Talán ebbe a d) pontba lehet belegondolni azt, hogy minden egyes kölcsönszerződés mögött valóban devizafelvételnek, és minden váltás mögött valóban devizaváltásnak kell lennie, különben ezek költségei nem fizettethetőek ki a kölcsönvevővel.

 

Az (5) bekezdés pedig minden információs aszimmetriával kapcsolatos jogcímhez kiegészítésként felhasználható.

 

Ptk. 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

 

Mivel végső esetben a szerződésszegés a szerződésben nem belefoglalt, de mögöttes pénzügyi tranzakciók (devizafelvétel, devizaváltás) hiánya miatt vitatható, ezért a jogalap nélküli gazdagodás sem hagyható el.

 

6. Fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötése

 

Ptk. 209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(3) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

(6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

Ptk. 209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

 

A bizonyítási kérdések és különösen a bizonyítási teher miatt a devizaalapú hitelek esetében ez tűnik a leginkább célravezető megtámadási jogcímnek, amely semmisséget eredményezhet, amellett egyből megyei bíróság bírálja el.

 

III. Bizonyítás

 

A bizonyítási indítványokra figyelemmel a bíróságnak az alábbi kérdésekre vonatkozóan kell a feleket kioktatnia a bizonyítási teherről, illetőleg ítéletében választ adnia:

 

-  jogszabályok alapján létezik-e egyértelműen meghatározottan olyan, hogy deviza alapú hitel;

-  a deviza alapú hitelnél kell-e devizát felvennie és váltania a hitelezőnek akár a kölcsön folyósításakor, akár a törlesztő részletek átváltásakor;

-  ha az adós nem került a deviza birtokába, akkor azt nem tudja eladni a hitelezőnek és érte a számlájára érkezett forintot megkapni, azaz tisztázni kell azt, hogy az átváltás csupán elszámolási, könyvelési mód, vagy tényleges, tényeken alapuló tranzakció és jogügylet, amely adós fizetési kötelezettségét megalapozhatja;

-  ha nincs deviza alap, akkor a kölcsön forintkölcsönnek minősül;

-  a fentiek fényében értékelendő, hogy deviza hiányában kérhető-e az árfolyam-különbözet;

-  ha nincs deviza, akkor nem értelmezhető a deviza alapú hitelekhez kötődő kamatkülönbözet sem;

-  így nem az a kérdés, hogy hitelezőnek szerződéses vagy jogszabályi kötelezettsége lett volna-e devizát felvenni a hitelhez, hanem az, hogy kérhet-e árfolyam- és kamatkülönbözetet, illetőleg átháríthat-e nem létező kockázatokat az adósra, ha nincs a hitele mögött tényleges deviza alap;

-  ezek tisztázását követően lehet kiválasztani a szerződésszegés, a megtévesztés, a tisztességtelen általános szerződési feltétel miatti részleges érvénytelenség vagy a jogalap nélküli gazdagodás minősítései közül a megfelelőt;

-  bármelyik fenti jogcímet is vizsgáljuk, ebben az összefüggésben a pacta sunt servanda elve nem alkalmazható, mert adósnak a hitelező teljesítése, a hitel mögöttes pénzügyi tranzakciói alapján vitatja a tartozás összegszerűségét és a kölcsönszerződés minősítését;

-  a kölcsönszerződés kétféle minősítése összegszerűségében különböző – adós oldalán a forintkölcsönhöz képest többletfizetést jelentő – tartozást eredményez, amelyet a keresetnek meg kell jelölnie;

-  mindezek miatt lényeges az, hogy a deviza felvétele az adott ügylethez bizonyított-e, ez a hitelező oldalán milyen módon igazolható.

 

Ezzel kikerülhető az a nem megengedhető banki gyakorlat, hogy üzleti titokra hivatkozva az adós szinte egyáltalán ne férhessen hozzá olyan információhoz, adatokhoz, amelyek alátámasztanák a kölcsönt nyújtó fél szerződésszerű magatartását.

 

Nos, tehát jó az, hogy az interneten számos ügyvéd közzéteszi jogi elképzelését, mert a cél közös, a Kormány megoldásai az ész, a tisztesség ellen hatnak, így kialakulhatna végre valamilyen összefogás, melyek túlmutatnak a tömegmegmozdulásokon és lefordíthatóak egy peres eljárás nyelvezetére.

 

Váltig állítom, hogy nincsen a világon annyi CHF, mely „alapját képezi” a honi deviza alapú hitelezésnek, és kitartok azon nézetem mellett, mely szerint a XXI. század legnagyobb banki visszaélése a mostani gyakorlat. Arról már ne is beszéljünk, hogy a politika és a pénzintézetek közötti összefonódást más sem fémjelez úgy, mint az OTP esete, ahonnan indulnak politikusaink, és ahová visszatérhetnek. Teszik ezt világnézeti és politikai hovatartozástól függetlenül.

 

Drága Paola néném!

 

Kérlek, hogy amennyiben ismersz odaát valami írástudó ügyvédet, kérd ki véleményét, hátha segít az ügyön valami, mert nekünk jó lenne visszaállítani az eredeti szereposztást, és mégis mi szeretnénk a bankokat kirabolni, nem fordítva.

 

Ölel szerető unokaöcséd,

 

Marcello

 

Drága Paola néném!

 

 

Köszönöm válaszleveleidet, melyeket nagy becsben tartok, ám felvetéseidre nem biztos, hogy merek válaszolni. Mivel azonban a magánlevél sérthetetlenségében még bízhatunk, mégis tájékoztatlak.

 

Igen, az Alkotmánybíróságunkat az egekig bővítik. Olyan tagokkal, akik közül egyesek egy tisztességes keresetlevelet sem tudnak megszerkeszteni, és már a „rendszerváltás” során is inkább ismert, mint elismert ügyvédek voltak.

 

Igen, eljött az az idő, amikor a politikai vezetés rámutat egy neki nem tetsző emberre, és a rendőrök elviszik majd 5 napra a sittre. Úgy, hogy bíróság nem is dönthet az őrizet kapcsán, mint jelenleg. Az 5 nap elegendő egy átlagember számára, hogy átértékelje a dolgokat. Ha szabadul, és megszüntetik vele szemben az eljárást, kártérítést nem kap, bocsánatot nem kérnek tőle, örüljön, ha nem rohad rá a műanyag bilincs.

 

Jelen pillanatban a vádemelések vagy politikai alapon, vagy statisztikai alapon történnek. Ha a politikai elitnek nem tetszik egy személy, akkor utána nyúlnak, és ehhez az ügyészség jó eszköz. Ennek a fordítottja is működik, ha egy ember ellen nem lenne szerencsés büntetőeljárást lefolytatni, akkor nincsen az az isten, mely megakadályozná az eset eltussolását.

 

Volt egy tárgyalás nem is olyan régen, ahol a vádlott azért állt 5 évig büntetőeljárás hatálya alatt, mert idegen állampolgárként merészelte kérelmezni a magyar állampolgárságot. Beadta a kérelmet, letette az állampolgársági vizsgát, majd semmi. Amikor pótolni kellett elveszett iratait, akkor a megfelelő okmányirodában közölték vele, hogy ő márpedig már magyar állampolgár, nem idegen, így csak magyarként tudják neki kiállítani az iratokat. Ugyanis a központi nyilvántartás – melyhez senki nem férhet hozzá – ezt az adatot tartalmazza, és ez olyan közhiteles nyilvántartás, melyet még akkor sem lehet felülbírálni, ha egyébként a vádlott közölte, hogy ő márpedig még nem magyar állampolgár, vagy még nem tud róla. Megkapta a papírjait, majd néhány hónappal később elvitték a rendőrök és meggyanúsították több rendbeli közokirat-hamisítással.

 

Éveken keresztül védekezett szegény, majd keresett egy ügyvédet, aki ellátta a védelmét e furcsa ügyben. Közben az ember újra kérelmezte a magyar állampolgárságot, ugyanis minden feltételnek megfelelt, ám azért utasították el, mert büntetőeljárás hatálya alatt áll.

 

A bíróságon az összes tanú megerősítette a vádlott vallomását. Kiderült, hogy a vádlott képtelen bárkit is megtéveszteni, a közhiteles nyilvántartást csak egy központi szerv képes módosítani, melyre a vádlottak semmilyen ráhatása nem lehetett.

 

Az ügyész súlyos büntetést kért a vádlottra akkor, amikor számára már nyilvánvalóvá vált, hogy a vádlottat semmilyen felelősség nem terheli. A védelem kiemelte, hogy a vádlott semmit nem tehetett, az okmányaira szüksége volt, így nem volt elvárható, hogy csapja be maga mögött az ajtót és hagyja ott a papírokat, és egyáltalán miért lesz valaki vádlott, aki a Magyar Köztársaság (bocsánat, Magyarország) közhiteles nyilvántartásaiban bízik.

 

A vádlottat felmentették, és a bíróság kiemelte, hogy nem az első eset, amikor az ügyészség alaptalanul vádol meg bosszúból valakit csak azért, mert az illető szembe mert helyezkedni a hatósággal.

 

Sötéten látom a dolgokat, a normális emberek nagy része visszakanyarodik a régi szocialista túlélő ösztönéhez, míg a rendszer kísértetiesen hasonlít régi történelmi korszakokra, és itt nem feltétlenül kell a II. világháború utáni korra gondolni.

 

Az ügyészség semmiért nem rendelkezik jogi felelősséggel, melyet maga az ügyészi szervezet állított fel. Mivel ügyész ellen is ügyész nyomoz, egy hamis vád miatti eljárás lehetősége nulla. Ez pedig feltételezi azt, hogy bárkiből bármikor lehet gyanúsított, vádlott, majd évek, évtizedek múltán esetleg kiderül, hogy ártatlan. ezt követően kártérítésre, bocsánatra ne számítson.

 

A jogkövetkezmények nélküli országban lassan politikai iparág épül a lehetőségekre.

 

Azt gondolom néném, ne látogass haza, mert könnyen itt ragadhatsz, ha nem azzal szimpatizálsz, akivel kellene. Elég lassan egy kávé mellett elejtett rossz mondat…

 

Szeretettel ölellek,

 

Don Marcello

Drága Paola néném!

 

Holnap arra ébredünk, hogy hazámnak új alaptörvénye lesz. Persze nem holnaptól, csak hónapok múlva lép hatályba, ám egyesek sokat várnak tőle, a többek pedig semmit, vagy inkább semmi jót. Ugyanis nem olyan alapvető morális, etikai szabályokat foglaltak alaptörvénybe, hogy nem lopj, vagy ne szeresd el felebarátod feleségét, hanem azt, hogy a hatalom jelenlegi urai hogyan képzelik el saját jövőjüket. A szent cél megvalósítása érdekében tehát – például – nem hivatkoznak a Tízparancsolatra, hanem abból szemezgetnek. Pedig mennyire egyszerű lett volna, ha egy mindenki által követni rendelt parancsolatot egyszerűen beillesztettünk volna az alkotmányba. Helyette jött a szent magyarság, a szent történelem, és egy csomó olyan lózunk, melyet a következő politikai hatalmak vagy saját képükre formálnak, vagy egyszerűen törölnek.

 

Nem hiszem azt, hogy egy történelmi kort, az adott társadalmat úgy lehetne vélt vagy valós jobb útra terelni, ha paragrafusokat akasztunk a nyakába, hogyan illik gondolkodni, hinni, ám közben a gyakorlati életben szükségszerű napi jogi normákat a kútba dobjuk. Ugyanis a „fő-törvény” és az „al-törvények” immáron köszönőviszonyban sincsenek egymással. Nem tudom, hogy ki, mikor és milyen módon fogja a hierarchikus viszonyban álló jogszabályokat egymás alá rendezni, de az biztos, hogy nem lesz könnyű, és az is bizonyos, hogy komoly szakember ehhez nem adja majd a nevét.

 

Ha az egészet lefordítjuk gasztronómiai nyelvre, most nem más történik, hogy megadják egy étel receptjét, etikai normarendjét, és ezek után csak abból, csak úgy lehet főzni, ahogy szól az írás, és a végén – függetlenül ízétől, illatától – azt kell gondolni róla, amit a szerző előír. Ettől függetlenül azonban a hagymának vannak szabályai, felhasználási korlátjai, és nem megy másként, mint ahogy a magyar nép több mint ezer év óta gyakorolja.

 

Azt mondom tehát, drága Paola néném, a pizzát és a pastát készíts úgy, ahogy eleink is tették, és ne figyelj se jobbra, de balra. Attól lesz jó az, és utódaink is hátha átveszik a szokásos receptet, illetve tudni fogják mi a jó és mi a rossz.

 

 

Szeretettel ölellek,

 

Don Marcello