Egy régi baráttal, egyetemi évfolyam- és katonatársammal ültünk egy asztalnál a minap. Nagyon régen nem beszéltünk, nem találkoztunk, és eszembe juttatta, hogy anno volt egy éttermem, ahol különleges söröket csapoltunk. Kellemes emlékek jutottak így eszembe, és azt kell mondanom, immáron csak a szépre emlékezem. Mert a negatív oldal tekintetében sajnos nincs nagy változás e hazában.

Az angol dolgok pont ezért bírnak jelentőséggel, tradíció…

Nos, a csapolt sör nem más volt, mint az alábbi képen látható Bishops Finger. Ehhez sajnos idehaza nem lehet hozzájutni, vagy csak valami friss online kereskedés nem vette fel újra a portékái közé. A Shepherd Neame kenti sörgyár egyébként három állandó és több alkalmi főzettel öregbíti hírnevét. A Master Brew számomra egy lágyabb, világosabb ale-t jelent, míg a Spitfire a határozottabb típust. Mindkettő igen zamatos, határozott jelenség, ám a nagy kedvenc a stong ale, a Bishops Finger. A képen látható Whitsable Bay organic ale első volt számomra az ilyen típusú sörökből, így nehezen tudok véleményt alkotni róla.

A másik csapolt csoda egy ír stout volt: Casey’s. Majdnem olyan, mint a híres-neves Guinness, de mégsem annyira “kommersz”, már ha ilyet szabad egyáltalán mondani a világ talán méltán legnevesebb söréről.

Ilyen stoutot tartalmazó pohár már vagy 10 éve nem illette a szám, így nagy szükség lenne rá.

A Shepherd Neame termékeket furcsa módon egy csatornán áthaladó kompon vásároltam, és eltettem magamnak szebb napokra, melyek már elmúltak…

Ebben a roppant fagyos, borús időben nem lehetett jobb ötletünk, hogy felkeressük ismét azt az éttermet, melyet a Balaton északi részén mostanában a leginkább megkedveltünk: Várvölgy településen a Szent Domonkos fogadót.

Az étterem valahogy intenzíven felfelé lóg ki a környezetéből, mert a vidék igen erősen elhanyagolt benyomást kelt. Nem tudom, hogy ennek pusztán az egzisztenciális problémák, vagy egyéb emberi körülmények az okozói, ám akkor is meglepetésként hat belépni a vidékiesen elegáns, roppant tiszta, kifejezetten barátságos épületbe.

Ma egy óra felé rajtunk kívül senki nem volt, így csöndben, nyugodtan, a kandallóban ropogó tűz melege mellett fogyaszthattuk el igen kellemes ebédünket.

Ugyanaz a pincérlány fogadott minket, mint legutóbb, akivel szemben kifogásunk nem nagyon lehet, ámbátor érthetetlen, ha az ételek összeállítására, különlegességére kérdezünk rá, akkor gyakorlatilag semmilyen információval nem tud szolgálni. Sajnos, igen felkapott fővárosi éttermekben is megfigyelhető, hogy a személyzet nem mutat érdeklődést az ételek és italok iránt, így az gasztronómiai élmény eléggé elveszik az első pillanatban, hiszen a hely szentsége kérdőjeleződik meg.

Ma mindketten csontlevest kértünk, mely korrekt volt, nem kell róla különösebben szót ejteni, hiszen csak bemelegítette a gyomrot. Ám a legutóbb fogyasztott vad raguleves annál inkább emlékezetünkbe vésődött. A besűrűsödött, igen gazdagon – főleg kaporral – fűszerezett levest leginkább főételként kell elképzelni, mert ha az embernek nagyobb a szeme, mint a szája, akkor könnyen indokolatlanul degeszre eheti magát. Ha mindenáron ki szándékozik próbálni valaki egy főfogást is, akkor ajánlom, csak egy fél adaggal kérjen a remekműből.

Ma a főétel a hagymás rostélyos volt, mely annyiban különbözött a megszokottól, hogy a gondosan pácolt és megsütött húsra a séf mustáros mártást készítette, és azt hintette meg a sült hagymával. Egyetlen érthetetlen dolog a mélyfagyasztott, bolti hasábburgonya alkalmazása, mely kicsit visszarántott a rideg valóságba.

Legutóbb szarvassült vadasan, vackorral, illetve és szarvasragu dödöllével került az asztalra, melyekről akkor sem tudok negatív kritikát megfogalmazni, ha nagyon szeretnék. Egyszerűen tökéletesek voltak.

Az étterem desszert kínálata egyszerű, ám kielégítő. Mind a fagylaltok, mind a palacsinták korrektek.

A felszolgálás nem professzionális, ám figyelmes és kedves. Azt gondolom, ez a legfontosabb. Az étterem árai korrektek, és reálisak, arányosak a hely és a konyha színvonalával. Sőt, nagyvárosi szempontból még kedvezőnek is mondható.

Ide mindenképpen ajánlatos ellátogatni! És a végén nem szabad elfelejteni, hogy a kávé minősége kiváló! És számomra ez minősíti igazán az étterem színvonalát!

Don Marcello