Az év utolsó borvacsorájára került sor a Royal Corinthia Grand Hotelben. A borokat a villányi VYLYAN Pincészet szolgáltatta, míg a menüt Szegvári Károly séf és csapata, természetesen a hotel főszakácsának intelmei mellett.

 

A terítés kicsit rendhagyó volt, hiszen a szokásos nagy kerek asztalok helyett párosával szeparálódtak a vendégek, így a rendezvény erősen vesztett borklub jellegéből, habár az ilyen alkalmak a legjobbak a néha teljesen idegen asztaltársakkal folytatott kellemes beszélgetésekre, a civilizált, polgári viselkedésre, melyhez mi, magyarok, egyre kevésbé tudunk viszonyulni. Másfelől egy bort, egy falatot akkor a legjobb kitárgyalni, ha számunkra ismeretlen gondolatokkal találkozhatunk, így az érveket tengerén keresztül talán újszerű szempontokból is megítélhetünk egy kérdést.

Nekem szerencsére kellemes asztaltársaságom volt, ahol legalább annyira értett mindenki a borokhoz, és az ételekhez, mint én. Így személyes álláspontom sok ponton egyezik az asztal nézeteivel is.

 

Pirított tonhal, szezámmaggal és kapros pogácsával, piquillo paprika coulis-val tálalva

 

Kakas Rosé 2011

http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/villanyivyyanrose2011.pdf


 Kezdjük ott, hogy kapros pogácsát még nem ettem soha, habár kertemben szép szüretet ad a kapor állandó jelleggel. Mindenbe kevertük már, de pogácsába nem, habár az ötlet kézenfekvő. A tonhal szezámmagos bundája rendkívül látványos, ám nem annyira különleges. Ami engem megfogott, az a képen látható piros és zöld „pöttyök” sorozata. A paprikát vélhetően sütőben sütötte meg a séf, azt pürésítette, fűszerezte, így képzett belőle igen intenzív ízű díszítőelemet, mely konkrét funkcióval rendelkezett a bor és a hal összevetésénél. A zöld „pötty” vélhetően zöld növényekből készített coulis lehetett, talán bazsalikom alapú – bevallom, erre nem voltam nagy figyelemmel, mert lekötött a paprika.

Az étel látványos, és viszonylag egyszerűen elkészíthető, úgy vélem, bárki otthonában is alkothat egy ilyen előételt.

A borról nagyon sokat nem lehet elmondani. Egy rendkívül friss, gyümölcsös jegyekkel bőven átitatott, nagyszerű Roséról van szó, mely esetében csak azt lehet negatívumként felsorolni, hogy egy árnyalatnyit drágább, mint más, hasonlóan szép tételek. Ez valahogy azonban a Vylyan összes borára igaz.

 

Árpa risottóval töltött kelkáposzta pirított borjúmáj és borjúnyelv raguval, erdei gombával tálalva

Pinot Noir 2008

http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/vylyanvillanyipinotnoir2008.pdf

 

Számomra ez volt az egyik legremekebb fogás. Ugyanis olyan egyszerű, hagyományos „alkatrészekből” építkezik, melyek gyakran járnak a mindennapi házi-szakács konyhájában is. Árpát sajnos elég kevesen használnak, habár e klasszikus, kicsit lesajnált alapanyag változatosságot hoz életünkbe, nem beszélve arról, hogy egészségesebb, mint a rizs. A kelkáposzta kapcsán sokan mondják, hogy nem passzol a borokhoz, de ezt a nézetet nem osztom, pláne úgy, hogy kedvelem a jól elkészített kelkáposztát.

A „zöld gömböc” elkészítése némi macerával járhat, de magam is megpróbálom egyszer. A máj és a nyelv igen apró kockákra történő felszabdalása rendkívül elegáns volt, azonban nekem hiányzott a „rágás” öröme. A gomba nem volt túl hangsúlyos, a ragu nem volt tolakodó a borhoz képest.

 

A Pinot Noir nagyon ízlett. Talán az este legkellemesebb bora volt, ugyanis jó volt belőle meginni két pohárral is. Iható, szerethető bor, habár 3.600.-Ft-os ára – sajnos – nem teszi a magyar családok átlagos borává a tételt. Ahhoz képest, hogy hasonló minőségű burgundi borokat alacsonyabb áron is kapni „odaát”, ismételten a villányi borok jelentős túlárazottsága jut eszembe.

 

Roston sült libamell francia körtetortával és lilakáposzta pürével

Duennium Hordóválogatás 2006

http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/VylyanDUENNIUM2006(1).pdf

 

Az este objektíven nézhető legnemesebb bora és húsa következett. Kezdjük a borral. A legszebb évjáratokból készített házasítás súlyos, robusztus villányi vörös, melyet nem nagyon lehet esti kvaterkázás tárgyává tenni. 2-3 korty után eltelik vele az ember, de ehhez a libamellhez ez kellett! Ennyire finom libát soha nem tettek az asztalomra, ráadásul a mell éppen nem volt véres, alig volt átsütve, mégis elomlott a kés pengéje alatt. Nem ismerem a pácolás menetét és a felhasznált fűszereket, csak ötletelni tudnék, nem is kezdek bele. A körtetorta a köznapi nyelvezetben nehezen állná meg a „torta” fogalmát, de köretnek nem volt mindennapi. A lilakáposzta püré pedig ismét egy otthon is könnyen megvalósítható tétel. Jellemzően minden háziasszony egy fazéknyi káposztát készít, de ebből elegendő lenne egy kevés is. A káposzta hétköznapiságát az újszerű megjelenés felettébb ünnepivé varázsolja.

 

 

Reblochon sajt variációk csöben sült rakott burgonyával

Cabernet Franc 2007

http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/VillanyiCabernetFranc2007.pdf

 

Ez most nem kifejezetten jött be számomra. Nem is olyan régen találkoztam hasonló kis falatokkal egy rendezvényen, ahol a kis tálkában felszolgált lecsó meglepően jó ötlet volt, de a rakott burgonya egyetlen előnye sem érvényesült így felaprózva, lesütve, sajttal a tetején.

A sajt önmagában jó volt, de semmi több. A burgonya kicsit kényszeredett próbálkozásnak tűnt, ha mondjuk, nem egy kis tálkában szolgálják fel, hanem egy tortát készítettek volna, az látványosságban és ízben is verhette volna a mostanit. Másfelől a bor valahogy önálló életet élt a krumpli mellett.

 

Nekem a Cabernet Franc tetszett, de az utóbbi időben nem ez volt a legszebb Franc, amit ittam. Egy roppant becsületes bor, melyből lehet egy szép estén borozgatni, de van az étel vitte el az ízlelésemet, vagy más miatt láttam átlagosan szép bornak.

 

 Forró csokoládés ravioli csokoládé ganázzsal töltve, vanília mártással

Merlot 2007

http://www.vylyan.hu/file/BOR%20INFOK/VillanyiMerlot2007(1).pdf

 

A desszert nagy ötlet volt. Raviolit készíteni csokoládé hozzáadásával önmagában vad ötletnek tűnik, mely egyébként nem rossz. Egyetlen hátránya, hogy a csokoládé felkeményíti a tésztát. A ganache (ganázs) nekem kicsit kevés volt, mondjuk az nem egy gasztronómiai szempont, hogy én nagykanállal bírnám enni… A vanília mártás ellenben tökéletes volt így egy falap eperrel mennyei desszertet kaptunk.  Ötletes befejezése volt a vacsorának a fogás, mely után egy falatot sem tudtam volna lenyelni.

Ellenben a bor… A Merlot az egyik nagy kedvenc fajtám. Szeretem a bársonyos harmóniát, melegségét, eleganciáját, etc., de ez a 2007-es tétel nem győzött meg. Igen erős fűszeressége, némi chilis csípősség nem tetszett, mert harsánnyá tette a bort. Húzta a számat, nem siklott tova a korty, erős nyomokat hagyott a szájban. Nem tudom megítélni, hogy az idő előrehaladtával miképpen alakul ez a tétel, de nem tetszett.

 

Pláne azért, mert a Vylyan bora nagyon sok éven keresztül egy átlagosan magas színvonalat hoztak. Látatlanban ki lehetett nyitni egy palackjukat, bármelyik fajtából, és az örömöt okozott. A Rosétől kezdve a Francig most is így voltam vele, de a Merlot már kilógott a sorból.

 

Az estét éjfél körül fejeztük be, sem az ételek, sem a borok nem nyomtak el. Szerencsére szombaton sokáig pihenhettem, így az élmények ismét kellemesek maradnak!

 

A Royal Corinthia Grand Hotel lezár lassan egy újabb évet, de nem lehet tudni, hogy a válság már múlóban, vagy a java csak most jön. A forint szánalmas gyengülése a hotelnek, a hoteleknek extra forint felárat eredményez, melyből lehetséges a veszteségeket kompenzálni. Az éttermek pedig – meglátásom szerint – lassú, fájdalmas szenvedésbe kezdenek, mely az egész hazai borászatot magával fogja rántani. Nem tudom megjósolni, mi lesz a vége dalnak, de azt már látni, hogy az év utolsó negyede nagyon rossz eredményeket produkált. A 2010-es gyenge szüret minőségben egész jó borokat produkált, de a kevés mennyiség a legtöbb pincét kiürítette. A hitelekkel telepumpált borászatok számára a 2010-es év anyagi tragédiájának gyümölcse csak most fog igazán beérni, hiszen a költségek egyre magasabbak, a készletek fogynak, tavalyról egyáltalán kevés lesz az eladható bor, így törés következhet be hamarosan. Mivel a magyar export szintje – köszönhető remek állami vezetőink 20-22 éves ténykedésének – gyakorlatilag egyenlő a nullával, a belföldi piac vagy felveszi a tételeket, vagy nem. Inkább az utóbbi. Az ár érzékenység mellett pedig két irányban indulnak el majd a borászok. Egyesek egymás alá licitálnak, mások pedig túlárazzák a boraikat. Nem lepődnék meg, ha a kettő között alig lézengene valaki egy jó fél év múlva…

Leave a Reply


1 × = kettő