Újra egy olyan bor került a poharamba, ahol az ital jellemzőit nagyban befolyásolja a borász felé érzett szimpátiám. A Gradowski Pincészet boraiból egyet sem volt kóstolni, ám Nagy Gábort már vagy 2 éve ismerem, és kellemes visszafogottsága megragadott. Valamelyik nap összefutottam vele, így a csomagtartóban landolt egy olyan bor, melyet kifejezetten alkalmi borozgatáshoz kértem és kaptam. Ugyanis sok nagy vörösbort pont azért nem nyitok ki, mert 3-4 korty után tökéletesen eltelek tőle, így lerakom a poharat. Sokszor eszembe jut, hogy sörözni jobb dolog…

 

Tehát a 2009-es Hedonist (Cabernet Franc & Merlot házasítás) volt arra hivatott, hogy szombat délutáni lazításunkhoz hangulatot adjon. A palack a felbontást követően, és vagy még egy jó álló napig meglehetősen likőrös jelleget mutatott. A meggy illata és íze annyira jellemző, hogy egy az egyben a portugál ginja (ginjinha) jutott eszembe róla. Azzal együtt, hogy a likőrösség itt engem nem is kicsit bezavart, míg páromat kifejezetten meghódította. Idézem: „miért kellene minden vörösbornak fanyarnak lennie?” Nem tudom, hogy mennyi visszamaradott cukrot tartalmaz a bor, de kétség kívül itatja magát.

 

A bor színe kifejezetten friss, lilás, tükrös, roppant tiszta. A pohárban visszamaradt bor erősen megfesti az üveget is. Az egy napi szellőzést követően a likőrös illat tovaszállt, és a Franc veszi át a dominanciát illatban és ízben is. Mellette a Merlot bársonyossága háttérben marad és a Cabernet fanyarságát tompítja.

 

A Hedonist egy jó bor, de még így is elég erőteljes ahhoz, hogy csak úgy magában, bármilyen kísérő nélkül – például sajtok – megigyak belőle egy teljes üveggel. A likőrössége azonban páratlanul tökéletessé teheti olyan húsok (vadak) kísérőjeként, mely során gyümölcsöket használunk fel körítésnek, díszítésnek, pikantériája miatt.

Leave a Reply


7 × öt =