Nem is olyan régen eltölthettem egy kellemes estét az Alexandra Irodalmi Kávéházban, ahol Kiss Gábor borász mutatta be a Matias Pincészet borait. Felsorakoztak a borok, a kereskedők, mindenki, aki számított egy szakmai rendezvényen, és lassan megérkeztek a meghívottak is.

 

Az Alexandra könyvkereskedés létrejötte, működése, semmiből jött volumene számomra megfejthetetlen csodálkozást vált ki, pláne úgy, hogy viszonylag közelről érzékelhettem a kisebb kereskedők könyörtelen csődjét, elenyészését. Mindenesetre most ott tartunk, hogy az elméletileg kifinanszírozhatatlan és veszteséges üzletágba, majd az egyre szélesedő portfólióba Matyi Dezső alig kevesebb, mint 50 közvetlen és nagyságrendileg ugyanennyi kapcsolt vállalkozás tartozik, nem feledvén a hazánkban elmaradhatatlannak tűnő off-shore céget.

 

A könyvek mellett egy ideje a borok is megjelentek, melyek kapcsán a Matyi család olyan szövevényes útra lépett, melyek nagyon sok fiatal borászat számára egyértelműen rögösek. Nem is kell nagyon gondolkodnom, és megannyi borászati vállalkozást ismerek, ahol pénzügyi és ingatlan befektetők egyik pillanatról a másikra látványos értéket teremtettek, ám ez az érték az épületekben és a technológiában jelent meg, majd a befektetők és a borászok összevesztek és az előbbiek ott találták magukat egy szakmailag kiüresedett vagyontömegben, melynek működtetése nehezen megoldható.

 

Nem tudom magam elvonatkoztatni a magyar racionalitástól, és hazudnék, ha örömködve csapkodnám a tenyeremet, milyen csodálatos az élet, és mennyire őszinte körülöttünk bármi és bárki. Vagyonok a semmiből nem lesznek, és még nagyobb vagyonokat sem lehet ráleheléssel, vagy ráolvasással kreálni. Ettől még létezhetnek csodák, igazi magyar self-made-man kreációk, csak én nem hiszek benne.

 

Volt anno egy ismerősöm, egy igazi tüke, aki kézilabdakapusból futott fel vagyonos cégtulajdonosig. A mendemondák alapján talán az lehetett a kérdés, hogy a balkáni háború során a fegyverek alatt csempészett húst, vagy a hús alatt fegyvert. Bárhogy is lehetett, egyik pillanatról a másikra lett egy olyan mega húsos vállalat, mely egy labdajáték sporthoz kötődően a legnagyobb szponzorrá vált. Majd jött a Postabank csődje, és ezt követően a cég semmibe eltűnése. Vannak csodák, de nem hiszek egyikben sem.

 

A Párisi Nagyáruház Lotz termének rekonstrukciója természetesen nemzeti kincs, és a vakolatot még nem lehet lekaparni, értékesíteni, így legalább kétség kívül lehet értékről beszélni.

 

A borászathoz visszatérve az az álláspontom, hogy egy kis pénzzel ma mindenki tud bort készíteni, és a technológia helyes alkalmazásával nem is rosszat. Kérdés az, a „bor-gyár” működtetésével jöhet-e egyáltalán létre olyan produktum, mely nyomokat hagy a piacon, vagy csak portfólió bővítésként „Alexandra-gazdaságos” termékké válik.

 

Nos, a Matias Pincészet palettája felettébb sokrétű: kezdődik valahol a pécsi fehérboroknál, keresztülhalad Badacsonyon, majd a szekszárdi vörösökön, és végződik a villányi nagy boroknál. Viccesen azt is lehetne mondani, hogy a sorból már csak a tokaji aszúk hiányoznak.

 

A pécsi borok számomra eléggé átlagosak, de ebben nagy hibát okoz az, hogy ha kinézek az ablakomon, akkor bármerre határozottabb, kellemesebb fehérborokat találok a Balaton-felvidéken, így az elkényelmesedésem csalja az érzékszerveimet. A borok egyébként szépek, én az oxidatív eljárással készült Cirfandlit tudnám kiemelni. A badacsonyi tételeket nem kóstoltam, de megvallom, ha egy pince 23 fajta fehérborral nyit, akkor ott valami nincsen rendben.

 

A vörösök kapcsán 9 tétellel találkoztunk. A legtöbb borral az volt a gondom, hogy az illat és az íz teljesen más borról vallott. Ha behunytam a szemem, de az illatot élveztem, akkor megjelent előttem egy valamilyen kellemes, érlelt bor. Az első korty után azonban az illattal néha szögesen ellentétben álló gyümölcsösség, frissesség jelent meg. Számomra ez némi fejtörést, meglepettséget, és értelmezhetetlen kettősséget jelentett, ám nyilván ebben gyakorlatlanságom lehet a ludas. Mindazonáltal akár a szekszárdi, akár a villányi tételek önmagukban kellemesek voltak.

 

De valahogy akkor sincsen kapcsolat egy borász és a termék között. A borok korszerű technológiával elkészített tökéletes borok, melyek nem keltenek bennem érzelmeket. Azonban, ha valaki akár csukott szemmel is kiválaszt egy Matias bort és azt felnyitja, akkor csalódás nem érheti.

 

 

Leave a Reply


7 × négy =

Legutóbbi hozzászólások
2020. július
H K S C P S V
« ápr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Don Marcello