Ahogy nézegetem a mai magyar valóságot, kísértetiesen rémlik fel számomra egy hasonló rendszer, egy ugyanazon mentalitás, ugyanazon kormányfő. Nem kívánok politikai nézeteket hangoztatni, így idézni szeretném egy belga sör kapcsán 2005. október 29-én kelt írásomat. Már akkor is lenyugodva, megemésztve írtam le a történetet címszavakban, de nem gondoltam volna, hogy valaha aktuális gondolatokat ébreszt egy 12 éves történet:

 

“A mai napon szeretnék egy olyan sört bemutatni, melyhez némi keserűség is kapcsolódik. A „tiltott gyümölcs” számomra annak lehetősége volt, hogy valaha egy éttermet hozzak létre, melyet saját felfogásomban, saját értékrendem alapján kezdek üzemeltetni.

 

2000-ben két család összefogott, hogy Szentendrén létrehozzon egy VÉN HASPÓK elnevezésű éttermet. A Veltins sörgyár támogatásával kipofoztunk egy kicsit öregecske épületet, és szerény körülmények között beindítottunk egy olyan „kockás abroszos” vendéglőt. A szakácsokat régi baráti kapcsolataink alapján verbuváltuk, míg a pincérek, pultosok, mind a családok tagjai közül kerültek ki.

 

A lényeg nem a külsőség, hanem a belbecs, azaz az italok és az ételekkitűnősége volt. Nehezen kezdtük felfuttatni a helyet, de a késő nyári nyitás után túléltük a telet, majd amikor nyitott a hely büszkesége, a terasz, akkor az ingatlan tulajdonosa úgy vélte, hogy jobban teszi, ha nem eladja nekünk az ingatlant, hanem inkább kirabolja.

 

Csak annyit mondok, hogy szép kis büntetőügy lett belőle. A két család irtózatos pénzt bukott az éttermen, az elkövetők közül az ötletgazdákat meggyanúsították bűncselekmény elkövetésével, a tényleges elkövetőket azonban nem, mivel a helyei Security néhány tagja eleve rendőr volt, aki meg nem, az a helyi alvilághoz kapcsolódott szorosan.

 

Csak annyit a hazai hatóságok (rendőrség, ügyészség) hozzáállásáról, hogy a vádemeléssel addig késlekedtek, amíg hatályba lépett az az új büntető eljárási szabály, hogy aki ellen a gyanúsítotti felelősségre vonástól számított 2 éven belül nem emelnek vádat, az ellen meg kell szüntetni az eljárást. Elképzelhetik a fejemet, amikor az ügyészség közölte velem, hogy ők szerettek volna vádat emelni, de néhány nappal kicsúsztak a határidőből!

 

Úgy gondolom, hogy Magyarországon érdekes dolgok történnek néha. Vannak az egyenlőek és még egyenlőbbek. „Primus inter pares” – valahogy így tanultuk anno az iskolában. No, akkor nem gondoltam, hogy ennek mai értelmezése úgy alakul sajátosan: vannak, akikre vonatkoznak a törvények, annak, akikre nem. És a nevetséges az, hogy a törvény alkalmazásától való elszokáshoz még egy nagy létszámú államigazgatást is fenntartunk.

 

Na, mindegy. Visszafizettük a felvett banki hiteleket, mivel az éttermet működtető cégnek valamennyi családtag a kezese volt. Elveszítettük az étterem teljes berendezését és árukészletét. Belekezdtünk egy hosszan tartó pereskedésbe, mely során rendőrséget pereltük államigazgatási jogkörben okozott kár miatt. A vége az lett, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősek kimondta: „amikor az éttermet kirabolták, megszűnt a törvénytelen állapot”. Pfff. Nem tudom, hogy minek jártam egyetemre. A bíró fekete öltönyben és fekete ingben volt. Mindehhez olyan fekete nyakkendőt hordott, melyen piros-fehér pöttyök, vagy „miafenék” voltak.

 

Van egy volt katonatársam, évfolyamtársam, kollégám, aki úgy fogalmazott, ha egy fiúról a magyar bíróság jogerősen kimondja, hogy puncija van, akkor attól a pillanattól kezdve puncival kell élnie. Hogy ez alapvetőleg hülyeség? Á, az senkit nem érdekel!

 

Az étteremben ilyeneket főztünk borvacsorák gyanánt:

 

Egzotikus gombákkal töltött hátszín-galantin

Bock Pince: Villányi Rosé 2000

~

Fácánerőleves fürjtojással

~

Malackaraj Haspók-raguval, hercegnőburgonya

Mayer Pince: Villányi Kékoportó 1999

~

Libamájjal fedett bélszínlángos, erdei gomba ágyban,

Kecskés Pince: Villányi Cabernet Sauvignon 1998

~

Gesztenyekosár gyümölcs-kavalkáddal

Ráski László: Tokaji Furmint 1996 félszáraz

 

Vagy ilyeneket:

 

Vadkacsa Pástétom

Ráski László: Tokaji Hárslevelű-Furmint

Barrique Cuvée 1997

~

Marhaerőleves, húsos rétessel

~

Kemencében sült libafalatok grenadír marssal

Vida Pince: Szekszárdi Merlot 1998

~

Szarvaspörkölt szilvás krokettel

Dr. Pók Tamás: Egri Bikavér 1997

~

Gesztenyeszufflé Tokaji Szamorodnival

 

Akkor még azt hittem, hogy érdemes dolgozni, érdemes megfeszülni egy célért. Ma egy kicsit megkeseredve azt látom, hogy a létező realitások alapján túlélni kell a dolgokat.

 

Tehát nekem egy étterem „tiltott gyümölcs” volt. Az árukészletből csak néhány poharat sikerült úgy visszaszereztem, hogy a rendőrség helyett magánnyomozást folytattam Szentendrén és környékén, így megtaláltam, hogy hová szállították el a cuccot. Addig mentem a dolgok után, mint egy vadász-kopó, amíg a dolgok egy része előkerült.

 

Maradt tehát egy „tiltott gyümölcsös” pohár. Azaz a belga Hoegaarden sörgyár VERBODEN VRUCHT elnevezésű söréhez tartozó igen szemrevaló kelyhe.

 

A poharam újságpapírba tekerve hevert egy nagy papírládában, amikor valamelyik MATCH vagy SMATCH üzletben megláttam a csaknem elfelejtett sört. Azonnal kaptam a lehetőségen, és már rohantam is vele a pénztárhoz.

 

Itthon jól behűtöttem, közben előkerestem a poharat, kifényesítettem, majd lélekben is felidéztem a legutolsó korty ízét. Annak idején nem tartottam valami jó sörnek. Kicsit nyersnek, túl alkoholosnak tűnt.

 

A mostani ízlelésnél már sokkal kellemesebb benyomás ért. Az igen erős, 8.8-9%-os, sötét narancssárgás ital szebbik arcát mutatta. A pohárba kitöltve szép, gyöngyöző, egész tartós habot képezett, mely kellemes – kicsit kesernyés – de jellemzően citrusos illatokat árasztott magából.
Miközben vártam, hogy a hab visszahúzódjon, kezembe vettem az üveget. A címkén egy Rubens alapján kitalált – Ádámot és Évát ábrázoló – kreáció található. Azt, hogy milyen ötlet alapján került a címkére, nem tudom. Érdekes, ennél nagyobb bajunk ne legyen.

 

Egyszóval a „tiltott gyümölcs” fogyasztható, különleges, szimpatikus sör. Olyan, amely mellett el lehet gondolkodni a világ dolgairól, a szerencséről, a balsorsról, vagy erről az egész mai magyar valóságról…”