Kúria elnökének válaszlevele 2017_02_07

 

Megérkezett a Kúria elnökétől a 2016 decemberi levelemmel kapcsolatos válasz. Ezt a levelet még az ihlette, hogy a Budapest Környéki Törvényszék egy adott tanácsa fejébe vette, hogy útját állja mindazon fogyasztói próbálkozásoknak, melyek egy un. deviza alapú kölcsönügylettel kapcsolatos jogvita bírósági úton való rendezését kísérli meg.

 

A Kúria elnöke, dr. Darák Péter úr válasza több részében megnyugtató, ám még több helyen további aggodalomra ad okot.

 

Immáron „közismert” konzultációs testületi álláspont valóban szembe ment a Fővárosi Ítélőtábla eseti döntéseiben megfogalmazott jogi véleménnyel, és örülünk neki, ha a Bírósági Határozatok tárában is meg fog jelenni. A Fővárosi Ítélőtábla aggályos joggyakorlata azonban számos felperesnek, fogyasztónak joghátrányt okozott, melyet orvosolni kell, azonban azon jogerős határozatok elleni jogorvoslati lehetőségek már jószerivel kimerítettek. Arra kényszeríteni a fogyasztókat, hogy adott esetben az Alkotmánybírósághoz forduljanak, vagy már oda sem fordulhatnak nem elegáns megoldás.

 

Ugye, a bíróságok általános erkölcsi értékítélete – melyből szinte az összes ítélet kiindul – a fogyasztók miért nem tanúsították azt a gondosságot, hogy 10 perc alatt átlássanak minden nüansznyi feltételt, mely egy a magyar jogtörténetben soha nem látott konstrukciót megfejtéséhez vezethetett volna. Erre csak annyit tudok viszontkérdezni, hogyan lehetséges az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla alapjogi kérdésekben sem képes eltalálni a helyes megoldásokat?

 

A mai posta számos olyan határozatot hozott, melyet áthat az ítélőtáblai helytelen gyakorlat. Az idézések kibocsátásának megtagadása miatt lehetséges a Kúriához fordulni, ám az azért mégsem járja, hogy a Kúria előtt majd ezrével álljanak végzések elleni felülvizsgálati kérelmek.

 

A szerződések létrejötte, semmissége tárgyával kapcsolatos elnöki tájékoztatás már erősen fals. Közismert, hogy a kölcsönszerződésekkel kapcsolatban a jogalkotó nevesít olyan lényeges szerződéses feltételeket, melyek hiánya nem fogyasztók esetén a szerződés létre nem jöttét, fogyasztók esetén azonban a szerződés szankciós semmisségét okozzák. Nyilván a jognyilatkozati elvet kell szem előtt tartani, azonban akarat nélkül jognyilatkozat sem lehetséges, és a régi Ptk. az akarati és nyilatkozati elvet nem egymást kizárva, hanem egymás mellett, vegyesen alkalmazta.

 

A perekben pont az szorul bizonyításra, hogy ki milyen jognyilatkozatot közölt a másik féllel. Amennyiben a bank egy okiratot használ fel bizonyítékként, úgy a fogyasztónak lehetősége van a reá háruló ellenbizonyítási kötelezettség kapcsán igazolni azt, hogy az okirat nem a közölt fogyasztói jognyilatkozatot tartalmazza, azaz az okirat tartalma nem valós. Ezt a bizonyítást értelemszerűen a polgári perben lehet csak lefolytatni, kivételes esetben lehet azon kívül gyakorolni ilyen jogot.

 

A lényeget megkerüli az az elnöki válasz annyiban, hogy a megtett jognyilatkozat az akaratot tükrözi-e vagy sem, mert ez érvénytelenségi kérdés. Ugyanis ez azt feltételezi, hogy valaki megtette a jognyilatkozatot. Fontos arra figyelemmel lenni, hogy a jognyilatkozatot a másik féllel közölni kell. Ezzel nem egyezik az a megoldás, hogy a bank saját jognyilatkozatát papírra veti, majd odadugja a fogyasztó elé, hogy írja alá sajátjaként azt. Ezért csúsztat a Kúria, de tudjuk be ezt annak, hogy a Kúria eleddig nem találkozott olyan ügyekkel, ahol a tényállításokat pontosan megtették volna a peres felek, és lett volna érdemi, értelmes bizonyítás e körben.

 

A Kúria elnöke helyesen mutat rá arra, hogy a DH törvények alkalmazásából azon jogi ténynek van jelentősége, a felek szerződésének részévé vált-e a két törvényben megjelölt feltétel, vagy sem.

 

A szerzős létre nem jöttének igazolása, bizonyítás un. nemleges bizonyítás logikai körébe esik. Alaptétel, hogy valaminek a hiánya nem bizonyítható. Azt lehet bizonyítani, hogy a felek milyen jognyilatkozatot közöltek egymással, és azok nem egymás irányába mutattak, nem volt egyezőség. A szerződés létre nem jötte egy logikai eredmény, egy jogi tény, annak deklarálása, hogy a felek nem állapodtak meg azon lényegesnek tartott, vagy lényegesként megkövetelt feltételekben, melyek hiányában akarati disszenzust kell figyelembe venni.

 

A perindításkor a felperes megjelöli keresetlevelében bizonyítékait:

 

Pp. 121. § (1) A pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni:

c) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;

 

A Pp-ben a jogalkotó azon előírását fogalmazza meg, hogy a felperes tegyen tényállításokat, melyek kapcsán majd a bíróság dönteni köteles, az állított tényeket valónak fogadja el, vagy sem. Miután az alperes tényvitatása, esetleges másodlagos tényállításaival kétségbe vonja a felperes által állított tények valóságát, logikus, hogy a vitában álló feleket bizonyítás terheli. Annak érdekében, hogy az alperes védekezhessen az állított tényekkel szemben, a felperes köteles előadni, milyen bizonyítékokra alapítja állításait.

 

Pp.126. § (3) A feleket az idézésben fel kell hívni, hogy az ügyre vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal, az alperest pedig arra is figyelmeztetni kell, hogy a kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson vagy a bíróság által megjelölt határidőn belül nyilatkoznia kell, s elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia. Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát már a kitűzött határnap előtt benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja [94. § (4) bekezdése]. Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetőleg az arról készített jegyzőkönyv másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesíti, ha pedig erre már nincs elegendő idő azt a tárgyaláson adja át.

Pp. 139. § A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.

 

ugyanis:

 

Pp. 3. § (3)A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.

 

Mi lehet bizonyíték, bizonyítási eszköz? (A bizonyítási eszköz az a valami, mely a tényállítás alátámasztásához szükséges bizonyítékot hordozza.)

 

Pp. 166. § (1) Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.

 

Bármi más olyan dolog lehet bizonyíték, mely egy adott tény fennálltát, avagy hiányát igazolhatja. Vegyünk például egy digitális „fényképet”, mely kapcsán igazolható elektronikus úton, hogy hol, és mikor készült, illetve az utólagosan nem módosított. Ilyen elektronikus igazolás lehet pl. az időbélyegzés. A képpel azt az állítást kívánom igazolni, hogy a kocsma előtt nem volt letámasztva az adott időpillanatban egy piros Csepel márkájú kerékpár. A kép igazolja a nemleges tényállítást. De ez azzal válik bizonyítottá, hogy a képen minden van, csak kerékpár nincsen, tehát az állított valóstényekből következtetünk arra, hogy ott van egy hiány is. Ezért nem mond ellent annak a filozófiai alapelvnek, hogy nemleges bizonyításra lehetetlenség valakit kötelezni. Ugyanis olyat nem lehet elvárni valakitől, hogy az élet minden adott pillanatára vonatkozóan legyen egy teljes bizonyító erejű fényképe. (Jellemzően a parkolási ügyekben merülnek fel ilyen jogelméleti kérdések.)

 

A bírósági per egy un. eljárást megindító beadvánnyal kezdődik, ez a perfelvételi szakasz, ennek okirata a keresetlevél, mely azt célozza, hogy a bíróság idézze meg az alperest. A törvény azért tartalmaz kötelező kellékeket, hogy az alperes tudja, miért ráncigálják bíróság elé. Ha a keresetlevélből ez nem derül ki, akkor a bíróság nem hozza olyan helyzetbe az alperest, hogy ne tudjon érdemben védekezni, így megtagadja az idézés kibocsátását.

 

Ha azonban megküldte az idézést az alperesnek, akkor a polgári per lassan tárgyalási szakaszba lép. Ha kiderül a tárgyalási szakaszban, hogy már az idézést sem lehetett volna kibocsátani, és ott valami eljárási hiba volt, akkor a pert a bíróság megszünteti.

 

Pp. 141. § (1) Ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja, s ha a tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, nyomban érdemben határoz.

 (2) A bíróság – ha ez a tényállás megállapításához szükséges -, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges, vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését.

 

A bizonyítási eljárás azonban alapvetően a tárgyalási szakaszban valósul meg. A törvényhozó tesz ugyan néhány kivételt ebben az esetben, de a Kúria elnökének válaszát motiváló jogesetekben ilyenek gyakorlatilag soha nem valósulnak meg.

 

Ilyen például a bíróság által felvett előzetes bizonyítás, a Pp. 124.§ (4) bekezdésének c) pontja alapján, mely utal a Pp. 207-211.§-ra. De ilyen bizonyítást a közjegyző is lefolytathat, avagy ott van a Teljesítésigazolási Szakértői Szervezet (TSZSZ) eljárása is.

 

A bizonyítékokat a bíróság csak a polgári perben, annak tárgyalási szakaszában mérlegelhet. A Kúria elnöke is a mérlegelés szót használja – helyesen. A bíróság az ítélethozatalig vezető gondolati úton jár akkor, amikor a lefolytatott bizonyítás eredményét magában latolgatja. A mérlegelés eredményét nem közölheti, mert azzal prejudikál, de ez csak arra vonatkozik, ha a később meghozandó ítélet eredményére utal.

 

Én abban nem látok kivetnivalót, ha a bíró – némi angolszász módra – a per tárgyalásán, a Pp. 8.§ és Pp.3.§ (3) bekezdése szerint eljárva hangot ad annak, hogy valamely felet terhelő bizonyítás még nem meggyőző valamilyen oknál fogva. A „meggyőző” kifejezés alatt azt kell érteni, hogy az adott bizonyítási eszköz, mondjuk, tanú vallomása nem igazodik az állítandó tényhez. Azaz, a példánál maradva, a tanú mindenről beszél, csak arról nem, hogy a kocsma előtt volt-e piros kerékpár.

 

A Kúria elnökének levelében foglalt mérlegelés tehát az adott bíró belső gondolati folyamatának terméke, mely nem jelenhet meg külsőleg, csak a bizonyítási teher kiosztása és a felek eljárási jogainak helyes gyakorlásával kapcsolatos kioktatás körében. A bíró ítélet nélkül nem döntheti el, hogy egy adott szerződés részévé milyen feltételek váltak. De nevesítsük ezt:

 

A felperes azt állítja, hogy a szerződés részévé nem vált olyan kitétel, feltétel, mint a különnemű árfolyamok alkalmazása, avagy az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése. De a perben valaki becsatolja azt az okiratot (bizonyítási eszköz lehet), mely szöveg tartalmaz utalást arra nézve, hogy bizony a felperes aláírta azon feltételeket, hogy a különnemű árfolyamokat, etc. alkalmazni fogják.

 

A bíró még nem bocsátotta ki az idézést, de a Kúria elnöke szerint már mérlegelheti a bizonyítékokat. Arra a meggyőződésre akar jutni a bíró, hogy a csatolt okirat alapján kétség kívül megállapítható, hogy márpedig a DH törvények hatályát megalapozó feltételek a szerződés részévé válnak, és megfosztja a felperest annak bizonyítási lehetőségétől, hogy a DH törvényeket megalapozó feltételek – az okirat tartalmával ellentétben – mégsem váltak a szerződés részévé.

 

Megtehetné a felperes, hogy nem csatolja be az okiratokat. Csakhogy a bírói gyakorlat egységes ebben a helyzetben, és MINDIG idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.

 

A Kúria elnökének álláspontja áthatja az egész törvénykezést, mely a nyuszikás vicchez hasonlít: van rajta sapka, nincsen rajta sapka, vagy nem füstszűrős a cigi…

 

Van tehát egy okirat, melyek blanketták, és ismeri mindenki általánosságban ezeket. Ha a felperes nem csatolja be, akkor az idézés kibocsátását megtagadja a bíróság. Ha becsatolja, akkor a DH törvények hatálya alá rendeli a jogvitát a bíróság, és olyan tényállítások megtételére kötelezi a felperest, mely érdekei ellen hat, illetve eleve valótlan. Ezt követően kell olvasgatni a pécsi bírósági emlékeztető „kilövő” részét.

 

A Kúria elnöke olyan szakmai állításokat fogalmaz meg levelének utolsó bekezdésében, mely számomra megdöbbentő. Egy ilyen válasz alapján Németh János, vagy Kiss Daisy egyszerűen visszaadta volna kollokviumon, szigorlaton az indexet. Végzéssel nem lehet afelől dönteni, hogy a felperesi tényállítás való vagy nem való. És ezt a Kúria minden nem devizás ügyben helyesen alkalmazta eleddig.

 

A HÍR TV ominózus riportja:

http://hirtv.hu/magyarorszageloben/hivatali-visszaeles-1376531