Drága Paola néném!

Nem tudom, hogy Ti, odaát, hogyan álltok a bírókkal, de nálunk valószínűleg jelentős fiatalítás várható. Tudom, Obama elnök is a fiatalokkal érvel e körben, Az utolsó négy kinevezett bíró legöregebbje is csupán 61 éves jelen pillanatban, és a legutolsó bíró, akit Obama kinevezett, 1960-as születésű. Nem lehet, hogy Orbán úr megint valami amerikai példát látott a szeme előtt vibrálni? És ehhez miért kell egyik pillanatról a másikra lefejezni a honi igazságszolgáltatás gyakorlatilag teljes vezetői rétegét? Pont azt, mely eddig is a meglévő hatalomnak rendelte alá az ítélkezését, és szinte soha nem volt bátorsága olyan ítéletek meghozatalához, mely meglepetéseket okozott volna?

Ma egyébként az igazságszolgáltatás összes negatív hatása közül a legkisebb rész keresendő a bírók talárja mögött. Büntetőügyekben elképesztő az ügyészségek szakmai hiányossága, vádemelési tehetségtelensége, és jogtudás iránti tiszteletük. Nem szabad elmenni az ügyvédi kar meglehetős pénzorientáltsága és szakmai alázatának hiánya mellett sem. Ám ha adott egy ügyben egy felkészült ügyész és egy ugyancsak felkészült bíró, akkor is gyakran csak a vakszerencsének tudható be az ítélet.

Polgári ügyszakban még rosszabb a kép. Több a paragrafus, kevesebb az élettapasztalat, egyre nagyobb az elvárás. És nem lehet azt mondani, hogy a fiatalabb bírák felkészültebbek, mert az nem igaz. Ide is, oda is kilendül az inga, tanácsa válogatja. Ám a legnagyobb hiba a bírói kar nyílt önkénye, mely egyes ügyeket jellemez. Annyira összezár a kar, hogy egy nyilvánvalóan rossz ítélet is jogerőre futhat csak azért, mert nem bántja egyik bíró a másikat. Itt is van nyilvánvalóan ellentapasztalat, ám a helyzet összképe nem javul.

Azaz Magyarországon nem a bírák életkorával van baj, így a mai rendelkezés nem mást jelent, mint helycsinálást a politikailag megfelelő klientúrának. Ezzel gyakorlatilag az igazságszolgáltatás elveszítheti önállóságát, már a puszta gondolat és mételyezi a rendszert.

Egyébként ügyes Orbán úr, mert a mindennapi élet legprofánabb területeire teszi rá a kezét, és beavatkozása olyan, mintha egy nyílt sebbe tolná bele a nagyujját. Roppant fájdalmas, és roppant célravezető. Az alanynak sok önálló akarata nem marad.

Valahogy úgy érzem, hogy a mostani kormányzat egyáltalán nem fél a következményektől. Bármilyen szakmai tökéletlenséget áterőszakol a parlamenten, és majd csak lesz valami, az a lényeg, ha bukik a rendszer, ne lehessen felelősöket keresni. Sajnos itt nincsen szó ideológiákról és politikai nézetekről. A totális állam kiépítése oly mértékben előrehaladott, hogy azt Ti el sem hiszitek.

A mostani kormányzat megmondja, hogy milyen műalkotás a szép, és mennyit ér. Egyes művészeket, építészeket kiemel, és közintézménnyé teszi világképüket, szakmai nézetüket. Más nézet nem fér meg a hivatalossal. A jogi, gazdasági érveknek nincsen helye, lassan ott tartunk, hogy a krumplilevesről is megmondják, hogy annak mangó ízűnek kell lennie.

Sajnos itt még bűnözni sem lehet, ha nem vagyunk benne a tuttiban. Itt is kirekesztés van. Más lophat, én pedig nem. Más csalhat adót, én pedig nem. Mindent kettős mércével mérnek. És érdekes módon, a szétzilált társadalmat egyre közelebb hozza a szokásos magyar rebellis magatartás. Mert nincsen az a szélsőjobbos nézet, mely ellen nem rebelliskedik a magyar. Pláne akkor, ha percemberek mondják meg, miről mit kell gondolni.

Olvastam ma, hogy az egyik párt megtalálta a kormány elszámoltatási biztosát, hogy piaci ár alatt vehette meg a neki kiutalt lakást, és így burkolt állami támogatásban részesült. Ezzel kétségbe vonják fedhetetlenségét. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. De megint nem arról beszélünk, hogy mi az igazság, mik a tények, és mit kellene tenni a jövőben. És a megtámadott ember most lassan saját bőrén érzi, mit okozott másoknak alaptalan rágalmaival. De a legszebb az, amikor a mostani ügyészség vádat emelt egy pont ugyanolyan elszámoltatási biztos ellen, mint a mostani, csak az balos a mostani jobboshoz képes. De az sem kizárt, hogy a mostani az igazi balos, a régi jobboshoz képest, nem lehet tudni.

És mi történik, ha kiderül, a volt kormánybiztos elleni vádak tényállása és jogi érvrendszere majdnem egybeesik egy ügyvéd által a mostani kormánybiztos ellen tett feljelentésével, melyben az ügyészi szervezet megtagadta a nyomozást? Ismét kettős mérce?

Én azt mondom, hogy a társadalom most azt kapja újra, amit megérdemelt, és akár fáj, akár nem, csak saját szűklátókörűségét, butaságát vádolhatja, mivel – ha nem is ilyen mértékben – de látható volt előre az események folyamata, a magatartás célja. Hatalomra juttattak egy vonulatot, mely elszakad az őt létrehozó, csúcsra segítő akarattól, és mindenen eluralkodik.

Miközben a bírák életkoráról folytatunk diskurzust, a magyar közép- és kisvállalkozások jelentős része válik fizetésképtelenné, az önkormányzatok szintúgy. A közigazgatás duzzad, a költségvetés csökken, és a közpénzek döntő része átláthatatlan módon tűnik el. Úgy, hogy még lövésünk sincsen, hová.

Mert ugye a klasszikus példák szerint egy szakszervezeti mozgalomnak álcázott maffia pénzeit bizonyítani alig lehet, de látjuk, értjük, hogyan épül fel a rendszer. Látjuk, hogy egy afrikai államban hogyan torkollhat vérengzésbe egy hatalmához ragaszkodó vezér harca. Látjuk, hogyan jöttek létre, és indultak bomlásnak a mesterséges arab államalakulatok. Kiszámítható, hogy a líbiai harcoknak nincsen így sok értelme, és megannyi történelmi, politikai párhuzamot lehet vonni. De Magyarországon még csak kósza gondolatát sem lehet látni, merre is megyünk. Könnyű rávágni, hogy a szakadék felé, ám a helyzet bonyolultabb.

Ha a pártállam a társadalom minden szegmensében fel is építi uralmi rendszerét, és el is fojt minden más gondolatot, akkor sem maradhat fent egy ilyen állam Európa közepén. Láttuk Haider osztrák példáját – sokkal másabb egzisztenciális viszonyok között – illetve látjuk a mesterségesen felpumpált gazdaságok totális csődjét. Bizonyos szinten már kötelező a beavatkozás. És erre már most is lehet példa, csak befelé a média kicsit mást közvetít.

Drága Nagynéném!

Itt virágba borít mindent a tavasz, ám egyre lehangolóbb a hangulat. Lassan már mindenki Hofi kabaréit nézi a Comedy Central műsorán, és felvértezzük magunkat a legvidámabb barakk régi páncélzatával. Majd csak lesz valahogy.

Szeretettel ölellek,

Don Marcello