Nyugat-Európában manapság nem egyszerű úgy megebédelni, hogy az ember torkán a falat le is csússzon. Az árak soha nem látott magasságokba szökkentek, és – mint annyiszor mondtam már – senki nem tud eltéríteni azon vélekedésemtől, hogy a magas árakat már a helyiek sem élvezik. Hja, Brugge városában lehet, senki nem lakik, csak a turisták, és a vendéglősök…

Nem messze a piactértől betértünk egy visszafogottan elegáns étterembe. Nem olyanba, melyről messzi kitűnik, hogy ezüst a teríték. A rendelés nem volt más, mint egy Fanta, egy remekbe szabott Tripel Karmeliet italként, egy flamand gulyás nekem, egy valamilyen helyi specialitású marha a páromnak.

Amíg a főételek készültek, érdekes, és ízletes előételt szervíroztak, melyhez a pirítóst olyan kis táskában mellékelték, melybe idehaza a rúzsokat teszik a drogériákban. A fogás nem csak megjelenésében, hanem elkészítésének tökéletességében is megállta a helyét.

A flamand marha olyan hagyma nélkül, zöldségekkel együtt párolt valami volt, mely engem leginkább az ír gulyásra emlékeztetett. Ám majdnem ilyet fogyasztottam már Itáliában, és máshol is. Nincsen vele semmi baj, de valahogy nem az igazi.

Párom marhája is korrekt volt, de nem találtunk benne semmi rendkívülit, jellegzetest. A köret mi más lett volna, mint egy zacskónyi sült burgonya, melyet zacskótartó állványon tálaltak. Marhaság.

A végén én még kértem egy desszertet, mely három különböző krémből állt, a kép önmagáért beszél.

 

 

Számomra mindenek ellenére akkor is mellbevágó a 80 EUR összeget meghaladó számla. Hja, kérem, Szicília, Marmazeni után tulajdonképpen nem is annyira

2 Responses to “Brugge – A kosztolás, V. rész”

Leave a Reply


nyolc − 3 =