Az Ódon Brugge városát több féle módon lehet meglátogatni. Az utazók nagy része egyszerűen kint tanul, vagy dolgozik Belgiumban, így egy kellemes hétvégén útba ejti. Mások kifejezetten ezt az úti célt választják, és egyben megtekintenek más Hansa városokat is. Végül vannak olyanok, akik nem mindenáron akarták megtekinteni a várost, ám pont az autópálya brugge-i lehajtójánál robbant le az autójuk.

 

Ez kicsit a régi szép időkre emlékeztet, amikor egy postakocsival, fogattal kellett keresztülszelni Európát, és soha nem lehetett tudni, mikor törik a tengely, mikor esik ki a kerék, avagy mikor fosztják ki az utasokat. Hja, manapság, a modern világban , akár 5-600 év elteltével is készülni kell ilyenekre…

 

A történet csak annyi, hogy amikor anno Liverpoolból hazafelé haladtunk, a Rover üzemanyag szivattyúja úgy döntött, nem Dover előtt, az angol földön romlik el, hanem „idegenben”, ráadásul pont Belgiumban, ahol – hogy is mondjam – eldöntendő kérdés, hogy a munkamorál, vagy a szakértelem hiányosabb. Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a hibás alkatrész cseréje normál esetben maximum 2-3 órát vesz igénybe. A hátsó ülés lapját fel kell hajtani, a szivattyúról le kell húzni az elektronos csatlakozókat, 3-4 csavart ki kell csavarni, kiemelni az alkatrészt, majd betenni az újat, és műveletet fordított sorrendben elvégezni. Ez így 30 perc lehet, ám az előre nem látható problémák miatt a 6-8-szozos időtartamot hagytam rá. Hiszen a fejlett Európában vagyunk, ahol a munkások magas szakértelemmel, munkamorállal és fizetéssel rendelkeznek… Ám Dover már mögöttünk volt, ahol elhullott Rover 75-ösökből a árokparton árulják az üzemanyag szivattyúkat.

 

Nekünk sikerült 4 teljes napon eltöltenünk a gyönyörű városban.

 

Mivel remek biztosításunk volt – félretéve a négy napos idegeskedést – a költségeket az angol tulajdonú biztosító állta, mely a végén, elismerem, roppant korrektül viselkedett.

 

Útikönyvünk nem volt, hiszen nem ide készültünk, így a működésképtelen autót bejuttattuk a belvárosba. De hogy? Csak el kell mesélnem…

 

Az autópályán egyszerűen leállt üzemanyag hiányában a motor. Pont egy pihenőbe tudtunk szó szerint begurulni, és onnan hívtuk a biztosító által megjelölt ügyfélszolgálatot, akikkel közöltem, rossz az üzemanyag szivattyú. Miután beszéltem a budapesti szakszervizzel előtte, bemondtam a hibás alkatrész összes azonosítóját, gyártási számát, etc. Az ügyfélszolgálat közölte, kb. 1-2 órán belül érkezik a szerviz és viszik magukkal az új alkatrészt, a helyszínen meg is csinálják. Hozzávetőlegesen 6 órát vártunk, miután megérkezett egy belga, aki a kocsi alját el kezdte ütni kalapáccsal annak céljából, hogy a szivattyú beinduljon. Az meglepő módon működni is kezdett valahogy – már nem is haragszom a vidéki sufni műhelyekre oly nagyon – így a fickó magunkra hagyott.

 

Közben a biztosító foglalt nekünk egy remek szállodát a belvárosban, hiszen várható volt, hogy amint leáll a motor, az megint nem indul újra. A Hotel Crowne Plaza tényleg a városka közepén helyezkedik el. Mi egy taxis segítségét kértük, vezessen fel a szűk utcák dzsungelében, aki a cél közelében nem akart a segítségért pénzt elfogadni, ám egy szerény borravalóval magyarkodtam egy sort. Tényleg segített, tényleg költsége volt. Köszönet a felebaráti segítségért. A szálloda előtt 100 méterrel a motor újra leállt, így a kocsit tolni kellett a hotel elé. Jól nézhettem ki.

A mélyparkolóba nem lehetett leállni, mert onnan egy tucat plébános sem imádkozza ki. Így ott hagytuk a parkolni tilosban és kiírtuk egy papírra, hogy működésképtelen a jármű, mi vagy alszunk a szállodában, vagy várjuk a szervizest, konkrétan egy trailert. A reggel 8-ra ígért szerelő 11-re ért oda, és fogta a nagykalapácsot, majd ütni kezdte alulról a Rovert. Én meg a szerelőt…

 

A kocsit bevontattuk a BMW márkaszervizbe, ahol kértük, adjanak már egy szivattyút, és szereljék be, mert a Rover 75-ös alkatrésze megegyezik a bajor márkánál használttal. Konkrétan és mereven elzárkóztak mindennemű segítségtől, így vontattuk tovább a szekeremet egy Land Rover műhelybe, ahol elvállalták. Másnap délelőttre ígérték az alkatrészt, melyet harmadnapra sikerült beszerezni, így a kedden elromlott autó pénteken délben lett készen. Ekkor már a harmadik éjszakán voltunk túl. Elméletileg a biztosítónak át kellett volna utalnia a javítási költségeket, amit magyarosan elmulasztottak, így a garázs főnöke közölte velem, vagy köhögjük a lét, vagy marad az autó, átutalást nem fogadnak el. Jól néztünk ki, a csomagtartó tele volt liverpooli relikviákkal, mezekkel, sálakkal, bögrékkel, melyeket nem fogadtak el részbeni fizető eszközként is. Minden bizonnyal Manchester United drukker lehetett az illető. Összekapartuk az aprót, lefosztottuk a hitelkártyát, a maradék bankszámla pénzünket, és kerekítettünk a kasszánál a 793.-EUR összeget 800-ra.

 

Elindultunk úgy, hogy a Balaton még nagyon messze-messze volt, a kocsiban meg még volt 20 liter benzin és péntek délután 15.00 óra felé járt az óra mutatója…

 

4 Responses to “Kalauz Brugge városába – I. rész”

Leave a Reply


3 × kilenc =