Volt vagy 15 éve, amikor Kolozsváron jártam, és akkor megfogadtam, vagy 20 évig nem lépem át a magyar-román határt. Szombaton volt olyan ok, hogy fogadalmamat megszegjem. Az okról majd egy másik írásban, azonban előre kell hoznom egy-két felvetést, észrevételt.

Az első az lenne, hogy Szeged messze nem olyan rendezett és kulturált város, mint azt gondolnánk. Utóbbi időben viszonylag sűrűn megfordultam a városban, amely infrastruktúrája iszonyatos. Érthetetlen a város elhanyagoltsága, és ezen még az átadás előtti M43-as autópálya sem fog sokat lendíteni. Hacsak úgy nem, hogy a kamionok elhagyják a várost és kezdődhet az útépítés.

Szeged és a román határ között is siralmas állapotok uralkodnak, ám nem csak az utak állapotára, hanem az összképre is igaz. Mivel erre soha életemben nem jártam, nincsenek összehasonlítási alapjaim, de nagyon sajnálom az elhanyagoltságot.

Ám a határ átlépését követően minden átértékelődik. Ami eddig elhanyagoltnak tűnt, az hirtelen felértékelődik. Nem tudom, egyáltalán hogyan juthatott eszébe valakinek a schengeni határ gondolata is…

Most azonban nem szapulni szeretném a román oldalt, hanem néhány képet raknék be ízelítőnek a cigány paloták megdöbbentő élménye miatt. Utánanéztem a neten és a dzsipszizmus címszó alatt (http://dzsipszizmus.postr.hu/amit-a-cigodakbol-sose-latunk).

Első gondolatom az, hogy a felépítmények puszta nyersanyag szükséglete is meghaladja egy volt magyar olaj maffiózó lehetőségeit, és ha még be is rendezik a cigodát – melyre a hivatkozott oldal szép példákat is közöl – akkor minden az álomkategóriába sorolódik. És a legnagyobb döbbenet az, hogy egymást érik az épületek, egymással nagyságban, cirádákban versengve. Vajon hogyan jött össze a „kőcség”?

Ezen paloták nagysága, “cizelláltsága” azonban elbújhat a Nagyvárad felé találhatók árnyékában. Számomra megdöbbentő a jelenség, és kérdezem, az enyingi palotákról van egyáltalán véleményünk? Vagy csak a politika dobta fel a témát?

Nem tudom, hogy az EU mit tud kezdeni a román társadalmi berendezkedéssel, ám a látottakat figyelembe véve nem csodálom, hogy hozzávetőlegesen 3.000.000 állampolgáruk hagyta el az országot munka és jobb megélhetés reményében.

Don Marcello